Josta? Első hallásra sokaknak kerekedik a szeme, hiszen kevesen ismerik. Csak néhány évtizede létezik ez a növény, ami a ribiszkefélék családjába tartozik.  A kiskertek díszének számít, szép, terebélyes, sötét bogyókkal díszített bokrával rögtön magára vonzza a tekinteteket ilyentájt. A josta gyümölcse finom, zamatos, kicsit savanykás ugyan, de a nyári melegben üdítőleg hat a szervezetünkre. Az egres (pöszméte, köszméte, büszke, piszke) és a fekete ribizli kereszteződésének köszönhetjük megjelenését,  nemesítése 1922-ben kezdődött Németországban, kereskedelmi forgalomba pedig a hetvenes években került.

Különlegessége mellett a hasznosságáról is említést kell tenni, hiszen a C-vitamin mellett B1 és B2-vitamint is tartalmaz. A gyümölcssav jótékonyan hat az emésztésre, antioxidáns tartalma igen magas. Fogyasztása elsősorban frissen ajánlott, hiszen így minden fontos vitaminhoz, ásványi anyaghoz hozzájutunk, de befőzéssel, mélyhűtéssel a téli hónapokra is félretehetjük. Frissítő leves, mártás, gyümölcslé is készíthető belőle, lekvárok alkotóelemeként is szerepelhet gasztronómiai repertoárunkban. Hűtőszekrényben 2-4 napig őrzi meg frissességét.

Érdekesség, hogy magyar nemesítés eredményeként hazánkban is van egy fajváltozata, ami a rikő nevet kapta és a ribiszke és köszméte rövidítéséből ered. A rikő bokra robusztus, nagy, gyümölcse először barnásfekete, majd sötétkék színű, enyhén fekete ribizli illatú.

Mind a josta, mind a rikő igazi különlegességnek számít, így ha lehetőség van rá, érdemes egy-egy bokorral gazdagítani a kiskerteket. Hasznosságán túl esztétikai élménynek sem utolsó, színesebbé, vidámabbá varázsolja a házunk táját!