A magyar képzőművészet jelenségei a 20. század közepe óta a nyugat-európai folyamatokat tudatosan figyelve, azokat példa értékűnek tekintve alakultak – elsősorban a társadalmi körülményeiben feltételezett szellemi szabadság miatt. Ez a meghatározó erő azonban – a szellemi szabadságra törekvéssel együtt – túlzott módon érvényesítette az alkotói munkában az elméleti előkészítés, a filozofikus elidegenítés és a szabadon választott kívülről vezéreltség szerepét.

Emiatt hangsúlytalanok maradtak az utóbbi bő fél évszázad magyar képzőművészetében azok a törekvések, amelyek a valóság értelmezésének, a valósághoz való viszony gyakorlati és morális összhangjának a kelet- és közép-európai kultúrában őrzött lehetőségeit aktuális érvényűnek mutatják. Ennél fogva szembesülnünk kell azzal a kérdéssel, hogy az itteni társadalomtörténet meghatározó ereje mellett vajon lehet ezeket a lehetőségeket a jelen kor lelkiségének igényei és szándékai szerint intellektuálisan újraértelmezni, filozofikusan és morálisan továbbfejleszteni? A különböző generációk műveinek együttes kiállítása érzékletesen modellezheti az elmúlt évtizedek kelet-európai kulturális identitás-tudat változásában tapasztalható folyamatot, mely jól érzékelhető a Léna & Roselli Galéria  nemzetközi tárlatán.

A kiállítás programjának eszmei alapját Tóth Menyhért festőművész szellemi öröksége képezi, amely a valóság értelmezésének, a valósághoz való viszony gyakorlati és morális összhangjának a magyar paraszti kultúrában őrzött lehetőségeit különös esztétikai minőségű alkotásaiban mutatja be a jelen kor számára is aktuális érvényűnek. Tóth Menyhért ugyanis erről való meggyőződésében tekintette az alkotói tevékenységet morális elkötelezettségnek és társadalmi küldetésként vállalhatónak.  

                   Ennek a szellemi örökségnek a kortárs magyar grafikabeli továbbélését és kiteljesedését szándékozik követni a tárlat olyan alkotások bemutatásával, amelyek összegzik, illetve elemzik a XXI. század kezdetének valóság-megismerési problémáit, az egyedi rajz vagy a nyomatok eszközeivel megközelíthető valóságértelmezés útjait, továbbá kísérletet tesznek az emberi létezés lényegi tartalmainak feltárására.

Tóth Menyhért életművéből válogatott rajzok mellett az ő alkotói meggyőződését már tudatosan is követendőnek tekintő első generáció képviselői közül Rékasy Csaba és Sulyok Gabriella művei szerepelnek a kiállításon. Kovács Tamás, Somogyi Győző, Banga Ferenc és Szemethy Imre az 1960-as évek végétől napjainkig folyamatosan teremtik meg a grafikai példáit annak a valóságszemléletnek, amely konkrét társadalmi viszonyok között kitartóan keresi a lehetőségét korábbi történelmi idők kulturális értékeinek az emberi méltóságot szolgáló újraértelmezéséhez. Bukta Imrének, Elekes Károlynak, Kőnig Frigyesnek és Somorjai Kiss Tibornak az 1970-es években induló pályáján is találkozhatunk azzal az alkotói valóságszemlélettel, amely a társadalmi fejlődés szempontjából múltbeli korszakok sajátosságaiként kezelt civilizációs értékek aktuális érvényességét feltételezi. Veszely Ferenc grafikusi tevékenysége viszont a Makói Műhely szellemi közösségéhez tartozva áttételesen mutat hasonló törekvéseket.

A jelen kor nagy tekintélyű művészei közül Nádler István a táblakép-festészet műfaját klasszikus hagyományok szerint művelő alkotó, aki az absztrakció és a gesztusfestészet ábrázolási módszerének egyéni összhangját valósította meg magas művészi színvonalú életművében. Pályájának egyes korszakait a hangsúlyos grafikai megnyilatkozások is jellemzik. Csurka Eszter és El-Hassan Róza nem kötődnek kizárólagosan egyetlen művészeti ág kifejezési lehetőségeihez. Valóságértelmezési kísérleteikhez ők a különböző anyagok, technikák lehetőségeit egyenrangú eszközként használják.

A generációjukra jellemző világképükben személyes bejártsággal hitelesített utakon követhetjük a génjeikben őrzött kulturális értékeknek az aktuális társadalmi körülmények közötti életképességét.

„Graph-East” kiállítás a Magyar Alkotóművészek Háza Kiállítótermében (1146 Budapest, Olof  Palme sétány 1.) látható.