A következő elnevezésű sertés „alkatrészekből” szoktuk főzni mindennapi ételeiket:   Sertéscsülök, sertéscomb, sertéskaraj, sertéstarja, szűzpecsenye, sertéslapocka, sertésdagadó, sertésoldalas, sertésfül és sertéstoka.

A comb a sertés leghúsosabb része. A felső combokból nagyon szép szeleteket vághatunk, ezért  ebből készülnek a különböző sonkafélék is. Általában megsütjük, szeletekben vagy egyben, de főzhetünk belőle természetesen levest vagy pörköltet is.   A diója a sertéscomb középső része, alkalmas hirtelensültnek és apróhúsnak is.   A sertéslapocka gulyásnak vagy pörköltnek való inkább, de egyben is megsüthetjük. Főzés vagy sütés közben nem szárad ki.

A csülök a sertés felső lábszára. A hátsó csülök nagyobb, és több húst találunk rajta, mint az első csülkökön.   Ajánlatos főzés előtt a csülkökről a zsírréteget leszedni, és akkor a belőle készült ételek nem lesznek annyira zsírosak. Csülökből készíthetünk még pörköltet, gulyást, és meg is süthetjük. A sertésoldalast általában meg szoktuk sütni, de tehetjük káposztás ételekbe is. Ha a sertésoldalast kicsontozzák, akkor dagadónak hívjuk, és megtöltjük töltelékkel. Darált húsnak a legalkalmasabb a zsírjától megtisztított dagadó.   A sertéskaraj a legfinomabb rész. A sertés gerince mellett található hús. Három részből áll: rövid karaj, ebben található a szűzpecsenye is, közép karaj és a tarja, ez már zsírosabb.   A sertés füléből, körméből és farkából kocsonyát készítünk.