Fiam saját házat kapott az apjától, így oda költözött és egyedül él. Sokat jön, de már úgy gondoljuk, hogy a közös élethez már késő: ő felnőtt és van barátnője, természetes, hogy vele éljen, hiszen ez az élet rendje. Még nem is olyan rég úgy gondoltam, hogy valami nagyot véthettem előző életemben, mert a sorsom, amit kiszabtak rám rosszabbnál rosszabb szituációkat, élethelyzeteket produkált velem.

Aki olvasta előző két írásomat, ismeri az életem első szakaszát a második elejét, de folytatását nem. Mindjárt megértitek miért gondoltam azt, hogy büntetve voltam egész eddigi életem alatt. Anno Laci a férjem rántott ki a gödörből és jó pár évre rá ő volt, aki visszataszított ugyan oda, annyi különbséggel, hogy nem volt már sem alkoholmámor, sem nyugtató, csak sokat dolgoztam, mert tudtam, ha vissza csúszok, oda ahonnan egykor kimásztam, akkor nem menekíthet meg az "atyaúristen" sem.

A következő történt : „x” évvel ezelőtt a nagymamájához költöztünk, a nagymamája meg le a lányához. Így megkaptuk a házát, azzal a jelszóval, „hogy csináljatok rajta amit akartok, ahogy nektek jó és ha én meghalok a tiétek lesz”. Felértékelték a házat, ami akkor 400 ezret ért. Hogy ne legyen csak a férjemé, az én apám is adott ugyan annyi pénzt, így egyforma esélyekkel indultunk a házasságnak, csakhogy papírt nem írtunk semmiről. A nagymama hirtelen elhalálozott, így végrendelet sem volt, emiatt sem a férjem, sem én nem "örököltünk", hanem az anyósomé lett a "házunk" hivatalosan.

Közben kicsi lett a lakás és én saját otthont szerettem volna, na meg persze nagyobbat is. Bele is vágtunk a hitelügyintézésbe négy éve, amit rábíztunk egy ügyintézőre, aki valószínűleg kezdő volt, mert nem kaptuk meg a hitelt, így az addig beletett pénzünk is elúszott. Fizetni kellett értékbecslőt, az ügyvédet, biztosítást kötni az adásvételhez, mindenkinek más és más százalékot, amit persze nem kaptunk vissza.

Ekkor lépett közbe az anyósom: elcseréltette a férjemmel a kisebb házunkat nagyobbra. Megbeszéltük, hogy papíron cserélünk, de rá kell fizetni, amit az anyja áll. Az összegről ügyvédi papírt csinálunk, hogyha elválnánk (a fia már az alkoholistákkal versenyezhetett volna a mennyiség és a sűrűség szempontjából is), akkor a férjemet illeti ez a többlet pénz. Gondoltam rendben van, mivel az ő anyja és az anyja pénze. Sokat dolgoztam abban az időben, így a férjem intézte az ügyvédet, adás-vételt-cserét...pechemre! Olyat műveltek, amit álmomban sem hittem volna!

Megcsinálták úgy a szerződést, hogy az anyósom a férjemnek ajándékozta az egész házat, mint rokonági vagyont, ő maradt a haszonélvező, hogy a férjem még véletlenül se tudja még csak eladni sem. Ezt is csak utólag tudtam meg, de talán ha nem kérdezek rá, hogy mikor megyünk ügyvédhez, akkor nem is szerzek róla tudomást! A magyarázat az volt, hogy: "muter másként nem ment bele!"

Az "új" házban laktunk már, amikor ez kiderült, akkor én kiköltöztem a nappaliba. Ennek immár három és fél éve. Azóta úgy éltünk, mint két idegen. Januárban beadtam a válópert és szeptember végén ki is mondták a válást. Anyósomnak nem mondtuk el, nem akartuk senki orrára rá kötni, nem tartozik senkire. De mégis megtudta, mert a férjem egy illuminált pillanatában elpanaszolta egy másik alkoholistának, és futótűzként terjedt a hír a faluban.

Ekkor jött is a döbbenet, meg anyós is hozzám, hogy mi történt!? Elmondtam neki, ha a fia nem hagyja abba az italozást, akkor itt is hagyom. Meghallgatott és közölte, majd ő beszél vele, hogy az ital vagy a családja kell neki, küldjem át ha itthon lesz. Át is ment az anyjához. Az anyósom ígéretéhez képest a férjem úgy jött haza, hogy egy hónapom van, hogy eltűnjek de inkább minél előbb! Sokat segített a "kedves mama"...

Rám uszította az akkor már volt férjemet, mivel az utcára nem akartam a lányaimat vinni, ‒ ez október elején volt ‒, elkezdtem lakást, házat keresgélni. Hamar rátaláltam, megmutattam a lányaimnak és közösen döntöttünk, hogy nekünk kell az a ház. Belevágtam. Mindent a volt férjem tudomása nélkül intéztem, két hete a tulajdonomban van a ház, a ma megyek a kulcsokat átvenni, és ami a legjobb az egészben, hogy pénteken költözünk. Új életet kezdünk hármasban! Minderről semmit nem tud a volt férjem, még azt sem, hogy költözünk. Amikor haza ér majd a munkából, akkor fogja észre venni.

És most írja azt aki akarja, hogy gonosz vagyok... Ha érdekel titeket még jelentkezem, hogyan alakult az életünk, mindenkinek szép napot és sok boldogságot kívánok!

Üdvözlettel : Ildikó

Kapcsolódó anyagok:

$$846$$

$$870$$