Ezzel a párbeszéddel kezdődött minden. Pedig legszívesebben üvöltött volna a kétségbeeséstől és panaszkodott volna, hogy napok óta nem alszik és, hogy attól fél, hogy a kapcsolata is tönkremegy ebbe. De tartotta magát. Hiszen nem lehet olyan nehéz!

Az éjszakánként síró csecsemőtől kezdve, az óvodás nagycsoportos gyerekeken át mindenkinek lehet valami oka arra, hogy éjjel bemásszon a szülei ágyába. Valami rosszat álmodnak és csak egy kis biztonságra vágyva bújnak szüleikhez, vagy netán valami más az oka?

A közös együtt alvás teljesen természetes dolognak számít. Ám mi van akkor, ha eljött az ideje a különszobának és a gyereknek esze ágában sincs „elköltözni” a saját ágyába, szobájába? Vannak szülők, akik nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Úgy gondolják, hogy szeretik a gyereküket, és ha ez a kötelék ilyen szoros, erős közöttük, akkor miért ne aludhatnának együtt?

De felmerül rögtön a kérdés; Meddig „egészséges” az együtt alvás?

Nincsenek szabályok és a tudományos írások is szemben állnak egymással, mégis érdemesebb minél korábban megtenni ezeket a lépéseket. Ez egy hosszú ideig elhúzódó folyamat, ami tele van nehéz pillanatokkal, de ha nem tesszük meg az első lépést, és nem vagyunk következetesek, valószínű, hogy a játszmát a gyerek nyeri.

Tény, hogy a gyerekek jobban érzik magukat a szülő társaságában, a biztonságot nyújtó közegben. De mindeközben, hogyan alakul a szülői párkapcsolat? Mennyi intimitási helyet hagy meg nekik a gyerkőc? Ez kegyetlen játékká válhat, hiszen elképzelhető, hogy a gyerek nem tudatosan, de az egyik szülőt – és lássuk be, ez esetben nincsenek túl szerencsés helyzetben a férfiak - kitúrja a helyéről és itt akkor már nem csak kimerülésről beszélünk és bosszantó problémákról, hanem lassan párkapcsolati válságról is. Mit tehet a férfi, aki szinte eltűrt személy lett saját ágyában?

Sok kapcsolat ott reked meg, amikor a baba érkezésével kevesebb idő jut egymásra, és az intim együttlétek a minimálisra csökkennek. Egyszeri elhatározás kérdése ez. Lebegjen előttünk a célunk és az, hogy ezzel jót teszünk mind a gyermekünknek, mind a párkapcsolatunknak. Borzasztó nehéz megállni, hogy ne legyen úrrá rajtunk a bűntudat, amikor az ágyába szoktatáskor visít a gyerek. De mindenki érdekében, muszáj megtennünk! Hiszen borzasztó fontos a szülők közötti harmónia, az, hogy ne feledkezzenek meg önmagukról és igényeikről sem.

Mindig lebegjen előttünk a következetesség, a célunk! Tudjuk, hogy mit miért teszünk, ne hagyjuk befolyásolni magunkat. Nem a gyerekünk dönt, hanem mi!

Az interneten rengeteg cikk olvasható arról, hogy miért is veszélyes a babával való együtt alvás. Íme néhány példa a leggyakoribbakból, kapaszkodjunk meg!

Egy felmérésben megközelítőleg fél ezer –az együttalvás során elhalálozott csecsemő halotti anyakönyvi kivonatát, értékelték ki. A negyedüknél bizonyosodott be az, hogy a szülő, vagy az éppen rá felügyelő felnőtt, álmában ráfeküdt a csecsemőre, és mielőtt észrevette volna, megtörtént a tragédia.

Rémmese vagy igazság? Ki-ki döntse el maga! Talán ameddig reálisnak mondható egy rémtörténet, nem kellene kockáztatnunk. A gyerekünk nem fog kevésbé szeretni minket. Pontosan érezni fogja, hogy minden miatta történik. Mert biztonságba akarjuk tudni. Mert nem merünk kockáztatni!