A jelenet mindennapos, a „fiatal kismama” kifejezés manapság nem feltétlenül az anyuka, inkább a gyerek korára vonatkozik. Óvodák előtt, játszótereken, gyerekorvosi rendelőkben szemlélődve azt tapasztalhatjuk, hogy a kismamák átlagéletkora jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekhez képest. A mostani harmincasok anyái még el sem tudták volna képzelni, hogy huszonöt éves koruk előtt ne szüljenek, a harmincadik életév, pedig mint a legeslegutolsó határidő lebegett a szemük előtt. No persze, negyven-ötven évvel ezelőtt is születtek kései gyerekek, amolyan nagyobbak mellé „becsúszott” vagy már „nem is számítottunk rá” csecsemők, de nem az első gyerek.

A bűvös harmincas határ a kilencvenes évek tájékán elkezdett elmosódni, előbb harmincöt, majd negyvenre változott a vészjelzőn vörösen izzószám: „Figyelem, lejár az idő!” A biológiai órák ketyegését elnyomja a tanulás, a munka, a karrier- és egzisztenciateremtés nyűge-nyavalyája. A nagymamák sem igen rágják a fiatalok fülét az unalmas nyugdíjas éveiket felvirágoztató unokák miatt, hisz ők maguk is dolgoznak, nem is lenne idejük a kisgyerek mellett segédkezni. Jóllehet a kismamák életkora a városokban és a magasabban képzett, vezető állásban dolgozó nőknél gyakoribb, de a kései szülések száma az egész országban megnövekedett.

Egyáltalán mi számít késeinek? A közvélekedés szerint első gyereknél a negyven az abszolút határ, a többedik szülésnél ez negyvenöt-negyvenhat éves korig is kitolódhat. Az úgynevezett hírességek terhességei elfogadóbbá teszik az embereket környezetük megítélésében is. És ugyan ki merne megítélni másokat! Mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, mikor és hány gyereket szül. Néhány dolgot azonban nem árt szem előtt tartani, mielőtt negyvenes éveinkre halasztjuk a gyerek-projektet.

Ebben a korban lényegesen csökken a fogamzóképesség, a petesejtek öregedésével pedig nő a genetikai rendellenességek kockázata. A negyvenes évek második felében már számíthatunk a klimaxra, s a bekövetkezését közvetlenül megelőző időszakban sem biztos, hogy petesejtjeink alkalmasak a megtermékenyítésre. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, családunk nőtagjainál mikor maradt el a menstruáció. Célszerű nőgyógyásszal is megvizsgáltatni, hogy a peteéréssel minden rendben van-e, nem fenyeget-e a korai petefészek-kimerülés veszélye. Ha egészségileg minden rendben van, fizikailag nincs akadálya a kései terhességnek.

A lelki oldalról szólva, sokan állítják, hogy a negyvenes koruk körül szülő nők, sokkal jobban képesek megélni az anyaságot, higgadtak, megfontoltak, bölcsek. Nem teherként, fiatalságuk feláldozásaként élik meg a gyereknevelést, hanem mint életük kiteljesedését. Sokan állítják, hogy egy csecsemő megfiatalíthatja a nőt, új célt és értelmet adhat az életének. Plusz felelősséget viszont biztosan!

Egy gyerek felneveléséhez nagyjából húsz év szükséges.  A nők várható átlagéletkora 78 év, a negyvenöt éves korunkban született gyermekeinket tehát nagy valószínűséggel képesek vagyunk útjukra bocsátani. Ehhez azonban az kell, hogy vigyázzunk testünkre, egészségünkre, és – ami talán még ennél is fontosabb –, maradjunk szellemileg rugalmasak. Egy lelkileg öreg anyánál, nincs nagyobb teher.