Anyagias, teljesítményközpontú életünk kitolta a gyerekvállalás idejét. A nagy ő megtalálása sem mindig elég, hogy a fiatal nők szülésre adják fejüket. A karrier, a pénz, a lendületes tempóban pörgő felelősségmentes évek nem motiválják a mai harmincasok szülési kedvét. Anyáink korában a nagy ő megtalálása, az esküvő utáni idő, hamar utódot produkált.

Ha mégis dobogni kezd az apró magzati szív, szüleinek számolnia kell azzal, hogy hamarosan egy fizetésből kell fenntartani a bővülő családot. Mérlegre kerülnek a fizetések, és dönteni kell, ki maradjon otthon a születendő kicsivel. Előfordul, hogy az anya az, akinek havonta nagyobb összeg érkezik a bankszámlájára. Nehéz helyzet, különleges felállás.

A gyakorlati szempontok nem vitathatóak. Egy apa is megtanulhat pelenkát cserélni – a kaki szag elviselésére idővel rááll egy férfiorr is –, babapépet gyártani, büfiző szájacskát törülgetni, egyik kézben a babával mosógépet bepakolni, rendet rakni. Sőt a férfiak logikusabb gondolkodásukból fakadóan jobban látják magát az egészet, kevésbé vesznek el a részletekben, jobban beosztják az időt. A gyerek iránti aggodalom sem annyira görcsös, mint az anyákban.

De lelkileg hogyan élik meg egy férfi, hogy az ösztöneikből táplálkozó családfenntartó szerepét a családi tűzhely őrzése váltja fel?

A 39 éves Ádám derűs, gyesen lévő papája egy öthónapos kislánynak. Felesége egy hónappal a szülés után visszatért kiemelt fizetésű munkájához.

– Tudom, a helyzet nem a legideálisabb, de mindhárman jól érezzük magunkat a bőrünkben. Évi nem lett depressziós, a kicsit nem bébiszitter neveli fel, én pedig kifejezetten élvezem a babázást. De erre a szerepre tudatosan készültem is a születés előtti időben. Büszke vagyok a feleségemre, hogy pótolhatatlan a munkahelyén, és a lányunk is boldog kiegyensúlyozott baba.

Tehát nálunk jól működik a szerepcsere.

A „gyeses apaság” felvállalása persze nem megy minden férfinak. Aki magabiztos a férfiasságát illetően, annak nincs minden pillanatban szüksége anyagi és egzisztenciális megerősítésre. Férfinak érzi magát babakocsi tologatás közben és a gyerekorvosnál is. Tisztában van azzal is, hogy ez az állapot átmeneti, nem az etetőszék mellől kell nyugdíjba mennie. Persze ehhez elengedhetetlen az érett, szabad gondolkodásmód – miszerint idejétmúlt vélemény, hogy a nőnek otthon a helye. Szükség van eseménydús, tapasztalt apaság előtti életre, amely birtokában képes csak eljutni valaki arra az intellektuális szintre, ahol az önértékelésén nem esik csorba a babával otthon töltött évek miatt.