Egy társkereső oldalon önmagunk „reklámozás, hirdetése” mára egy teljesen elfogadott cselekvés, ráadásul nem egy olyan párt ismerhetünk, akik ennek révén találtak egymásra, és már évek óta boldogan élnek egymással. Mindez azért lehetséges, mert a kezdeti levelezgetések után, ha valaki tényleg szeretne valamit, akkor az első randevún megjelenik, mivel ismerni akarja a lehetséges partner külalakját, személyiségét, gondolkodásmódját.

Azonban sok mindent le lehet szűrni a helyválasztásról. Ha az „úriember” felajánl egy gyorsétteremben esedékes vacsorát, akkor sürgősen el kell gondolkoznunk beosztásán vagy egyszerűen csak azon, hogy mennyire nem képes felmérni a helyzetet. Ebben az esetben az illető hozzáállása meglehetősen nevetséges. A legideálisabb helyszín egy üzletház vagy egy sétálóutca kávézója, ahol meghitten lehet beszélgetni. Ha már a beosztást emlegettem, érdemes megfigyelni, hogy a normálisabb férfiakból kiváltódik egy megfelelési kényszer, minek következtében a biztonságos anyagi jövedelmükre kezdenek el célozgatni. Azért nem árt elgondolkoznunk azon, hogy vajon mi nők váltjuk ki ezt a férfiakból? Egyes nőknél tényleg annyira fontos a pénz, hogy pusztán az alapján képes valakit előrébb rangsorolni, és csak a mögé helyezni a szerelmet?

Vicces szituációk persze akadnak. Elképzelhető, hogy az első randi még meg sem történt, de a pasas már vetkőzik a webkamera előtt, és közben pötyögi a gépen a „légy az úrnőm, és uralkodj rajtam” kezdetű mondatokat. Az ilyen delikvenst az ember általában gyorsan letiltja és igyekszik nevetve megfeledkezni a történteken.

Ellenben vigyázzunk azokkal az „úriemberekkel”, akik meg sem jelennek a randevún. Konkrétan megtörtént, hogy a hölgy fél órát várt a kiszemeltre december közepén, minek következtében szinte már odafagyott az utcára, amikor az „áldozat” még mindig sehol sem volt, végül nem is jött. Hat hét elteltével azonban jelentkezett, és elmesélte túlélő sztoriját, miszerint a randi felé menet a metró lépcsőjén egy öreg néni esés közben belekapaszkodott, magával rántotta, majd a végén ő törte össze magát, mi több, beverte a fejét, és az elmúlt néhány hétben kómában is volt. A történet hihetősége miatt, ha kell, megmutatja az összes leletét is. Mikor végre összejött a randi, kiderült hogy nem is slampos, mint előző társai, hanem egy ötvenes Adonisz. Annak ellenére, hogy nagyon gáláns volt, és étterembe vitte a hölgyet, valami zavaró volt a pasiban. Nem is hiába, mert másnaptól ismét se híre, se hamva nem volt, és lehet, hogy máris más nőt etetett a metrólépcsős sztorijával.

Mindazonáltal ha beindul a folyamat, újra húszévesnek érezhetjük magunkat, mivel rohanunk a délutáni randevúról az estire. Majd lassan kialakul egy kör, akikkel tartjuk a kapcsolatot egyenként, és próbálunk szelektálni anélkül, hogy bárki sérülne. A sérülések elkerülése ugyanis alapvető cél. Ennek megfelelően kezd kiformálódni, hogy ki az a 2-3 ember, aki több mint szimpatikus, és akár több is lehetne belőle. Ha szerencsénk van, a végére marad egy, akivel könnyebben át tudjuk majd vészelni a nehézségeket, ha mindketten akarjuk.

Vannak azonban embertípusok, akiknek lehet, hogy nem jön össze első körben a szelektálás, de a türelem szerencsét hozhat.

Mellesleg a szerelemért küzdeni kell, de sokszor már önmagában az is elég, ha nyíltszívűek és jókedvűek vagyunk, mert ezzel bevonzzuk a boldogságot.