Kinek csónak jutott,kinek bárka, Lassan enged vízre egy kötél, Melytől eddig oly bizton függtél. Szomjazol az életre,intessz,és evezel, Míg arcon nem csap néhány hullám, És úgy érzed,léket kaptál. Apad,és dagad a ketyegő dallam, Rém ugrik rád a vízből,beléd harap, És arcod elé tartott kezedből, Kitép néhány lapot,és könyvjelzőt, Csak hiteden sodródhatsz a part felé, A víz fölött kötelet dob feléd,remélj!!