Hull a fáról a levél, a kiskertek tulajdonosai pedig dacolva a természet rendjével gereblyézik, összegyűjtik, elégetik. Az ilyenkor szokásos ködös tájat tovább szürkíti a gomolygó füst látványa, a szagról és a környezetszennyezésről meg már nem is beszélve.

Az őszi avar az évszak negatív és pozitív oldalát is egyesíti, hiszen amellett, hogy csodálatos színekben pompázik, sokakat az őrületbe is kerget. A kiskertekben ilyenkor nagy munka és fáradozás útján, lombseprűket fogó, széllel dacoló, morgó gazdák próbálják egy kupacba terelni a faleveleket, majd a tűz oltárán feláldozni. Ez a „mi sem természetesebb ennél” művelet, a legtermészetellenesebb dolgok egyike, amit a kert és a tiszta levegő ellen elkövethetünk.

Akik a levélszőnyeg látványát kizárólag az erdőkben tartják helyénvalónak, nagyot tévednek. A lehulló falevelek ugyanis fontos védelmi szerepet töltenek be a természetben és a kert természetes körforgásában. A levelek a talaj szempontjából létfontosságú mikroorganizmusok életben maradását támogatják és védik meg a mínuszok, illetve a csontig hatoló hideg ellen. A talajtakaró levélréteg meleg paplanként funkcionálva védi a földet és a növényeket, de elengedhetetlenül fontos a kisállatok (pl. madarak) számára is, akik a szűkös, hideg időkben gyakran lelnek táplálékra az avar között. A lombtakaró tavaszra egyébként is szépen lassan lebomlik, visszahúzódik, így ha békén hagyjuk, nemcsak a környezetünket védjük a felesleges és igen káros égetéstől, bezsákolt és kukába dobott „hulladéktól”, de hozzájárulunk kertünk „flóra és fauna” egyensúlyához is.

Akik nem bírnak megbirkózni a lehullott falevelek látványával, azoknak a könnyen és egyszerűen kivitelezhető lombkomposztáló hálót ajánljuk, melyet a kert egy félreeső zugában célszerű felállítani. Néhány cölöp leverésével és az ehhez erősített drótháló kifeszítésével rövid idő alatt elkészíthető a kör vagy téglalap alakú lombkomposztáló, ahová ezután már csak a faleveleket kell egybegyűjteni. A fennmaradó munkát a természet már magától elvégzi. A hálóban elhelyezett lombot rétegenként nyomkodjuk le, tömörítsük, és esetleg locsoljuk meg egy-egy vödör vízzel, ezzel elősegíthetjük a folyamatot.

Ha gyorsítani szeretnénk a folyamatot, akkor egy kevés nitrogéntartalmú műtrágyával rásegíthetünk a komposztálásra, bár ekkor már nem beszélhetünk teljesen "bio" módszerről. 

A lomb korhadása hosszabb időt vesz igénybe. Míg ez az idő átlagosan 1-1,5 év, egyes fajoknál akár 2-4 év is lehet, így ha tehetjük, rögtön két komposztálót állítsunk fel, egyet a gyorsan és egyet a lassan lebomló típusoknak. Az utóbbi csoportba a dió, tölgy, bükk, vadgesztenye, platán és nyárfa levelei sorolhatók. A lombkomposztálóba egyébként bármilyen típusú levél bekerülhet. Bár köztudott, hogy a diólevélben találhatók csírázás- és növekedésgátló anyagok, ezek a komposztálás során lebomlanak, átalakulnak, így az érett komposzt felhasználása során már nem érvényesülnek hatásai. Az összegyűjtött falevelek tavaszra már jócskán összeesnek a lombkomposztálóban, és ha a kerttulajdonosnak szerencséje van, nemsokára már műtrágya helyett ezzel javíthatja a talaj tápanyagtartalmát. A lombból készült komposzt igen értékes anyag, áldásos hatását a leginkább palántázásnál, cserepes virágok és balkonnövények ültetésénél tudjuk kihasználni, ahol normál kerti talajjal keverve valóságos „növekedési szérumot” kapunk.