Alig telt el fél év a Ringató című kötet óta, és máris itt a két új Nagy Bandó-könyv gyerekeknek és szüleiknek. Mi hajtja? Megkérdeztük, elmondta. Tessék:

– Tizenkét verses, illetve mesés könyvet írtál és adtál öt év alatt. Nem sok ez egy kicsit?

– Lehet, hogy igen, de épp nemrégiben mondta Padisák Miska bácsi, a leveles ládás, hogy amíg ilyen tempóban bújnak elő belőlem a versek és a könyvötletek, írjak, mert lesznek majd szerényebb évek is, és akkor ráérek megpihenni. Akár a négy évszak, úgy követik egymást az éveim történései: ősszel és télen már együtt állnak a kötetek, tavasztájig könyvet formálunk belőlük, nyár elején bemutatjuk a könyvhéten, és aztán azért dolgozunk, hogy őszig összegyűljön a kifizetendő nyomdaköltség, és kezdődhet minden elölről. A válság persze belejátszik az életünkbe, hiszen egyre nagyobb kockázatot vállalunk egy-egy könyv kiadásával. Írni akkor is kell, amikor nem jelenhet meg valamely kötet, de rosszul viselném, ha fiókban maradna bármelyik.

– Hogy született a madaras kötet ötlete?

– Már a Madarak tolláról című első kötetemben is voltak madárvallomások, most ezek szaporodtak meg. Szinte kivétel nélkül humorosak, kedvesek, legtöbbször csattanóval végződnek. Akkora lesz a könyv, hogy akár a természetbe is vihető, kis helyen elfér. Aztán ha sikerül rálelni egyik madárra, akár a rajzaimat nézegetve, akár a sorokat olvasva, be lehet azonosítani. A címét hamar megtaláltam. Ennél jobban semmi sem fejezte volna ki, hogy miről is szólnak a versek: Ami a bögyünkben van.

– És hogy jött össze a nagyapám és a nagyanyám a vakonddal?

– Tavaly föltúrták a frissen telepített pázsitunkat a vakondok. Két hónapig küzdöttem velük, hátha képes leszek elüldözni őket, legalább a friss pázsit alól. Sokszor már magam is kacagtam az újabb és újabb próbálkozásaimon, s minden hiába volt. Végül mégis elhúzott, vagy elhúztak. Ám a napi jegyzeteimben nyoma maradt a küzdelemnek, és mivel a nyarat nálunk töltötte az unokánk, úgy gondoltam, megírom az ő szemszögéből nézve a papa csatáját. Ráéreztem arra, hogy be kéne mutatni a nagyszülőket, ha már az unoka meséli el a vakond kalandot. Így duzzadt teljesre a mese, égbe emelve a két nagyit. Nem lehet mosolygás nélkül olvasni, csupa derű ez a kötet, és Ági rajzai még inkább derűssé teszik.

– Az első kötet megjelenésekor gondoltad volna, hogy öt év alatt tizenegy követi, és közben iskolákban és óvodákban emlegetik kedvencükként, és mondogatják a verseidet?

– Nem tudtam, hogy ekkora sikert hoznak a verseim. Most is nehéz fölfogni, hogy mennyi minden történt ez idő alatt. A Színművészeti Egyetemen beszédtechnika órákon használják, a fiatal tévések képzésénél is beváltak, és közben több tankönyvben szerepelnek már. Négy éve szavalóversenyeken is zsűrizek, fura, amikor többen is a verseimet mondják, de jól esik. Hiszek abban, hogy lépcső lehetek az irodalom felsőbb emeletei felé vezető úton. Szamárfül névre keresztelt kiadónk hármas jelszava: fölemelni, értéket adni, gyönyörködtetni. Azt hiszem, nem rossz program.