A boldogtalanság mára krónikus betegséggé nőtte ki magát. Tíz emberből kilenc, arra a kérdésre „hogy vagy?”, olyasmit válaszol, hogy „pocsékul”. Nem magyar jelenség, bár nálunk mintha divat is lenne, egyre terjed szerte a világon. A magányos ember boldogtalansága sem egy leányálom, de a kapcsolatban élőé maga a rémálom. Ha minden nap ott van mellettünk valaki, akivel megosztanánk az életünket, ehelyett bolygó hollandiként kerülgetjük egymást, óvatosan kitérve a másik útjából, nehogy megzavarjuk a köreit. Hogyan jut ide egy kapcsolat és miért?
A társas élet áldozatokat kíván mindkét fél részéről. Ha egyikük nem hajlandó engedményeket tenni a másikért, felborítja a kényes egyensúlyt, ami az együttélés nyugalmát szavatolná. A férfi és a nő alapvető gondolkodásbeli és viselkedésbeli különbségeit tekintve egy vegyes páros amúgy is súlyos hátrányokkal indul neki a közös életnek. Az egyik minden név, születés vagy csupán emlékezetes napot fejben tart, a másiknál eredmény, ha a párja születésnapját meg tudja jegyezni. Az egyik ott rakja le a ruháit, ahol épp eszébe jut, úgysem mennek sehová, a másik ettől sikítófrászt kap. Az egyik meccset akar nézni, a másik romantikus filmet. Ne ragozzuk: másmilyenek vagyunk. Ez vonz minket a másikban, ugyanakkor ez teheti tönkre a kapcsolatot. Ha nem tudunk a másikhoz idomulni.
Ha számít nekünk a másik, képesnek kell lennünk megváltozni. Nem kell feladni önmagunkat, hiszen azért szeretett meg minket, akik vagyunk, de egyfajta házi evolúciónak le kell zajlania. Egy férfi, a közhiedelem ellenére, képes rá, hogy rendre szoktassa magát. Tud figyelmes lenni, megértő, végig tudja hallgatni a párját, ha épp beszélgetni, vagy akár panaszkodni szeretne. Egy nő képes megérteni, hogy igenis fontos a kupadöntő, a haverok, a póker. Egyikük sem lesz teljesen más személy, de nem is szabad azzá lennie. Csak kicsit odafigyel arra, hogy a párjának nyugodtabb legyen az élete.
Kapcsolódó anyagok:
$$2554$$
$$2576$$
