Régebben a mágikus négyszögeket általában a harmónia kifejezésének tekintették, például az asztrális világ, és a mágus világa között. Először az arab kéziratok említik a Krisztus utáni 900-as évekből, és keleten „walk” néven, még ma is nagyra becsülik. A Mágikus négyszögeket sohasem konstruálták elméleti számítással, hanem a számok bejegyzéséhez való mechanikus szabályok keresésével.
Sok fajtája van a mágikus négyszögeknek
Más keleti kulturális kincsekkel együtt, mint amilyen a sakk és a kártya, a mágikus négyszögek is beleférkőztek a nyugati világ mágiai spekulációiba, ugyanakkor a csillagokkal való érintkezés alapgondolatát is mindig szem előtt tartják. Így van ez a mágikus négyzetekkel is, amelyekből számtalan asztrológiai karakter származik.
A legnagyszerűbb mágikus négyzet 9 kockát (a számjegyek végösszege 15) foglal magában, az ennél bonyolultabbak 64 és 81 kockát.
Dürer híres Melancolia I. című rézkarcán a mágikus négyzet 16 kockája megfelel a Jupiter bolygónak, és a szaturnuszi mélabút kell ellensúlyoznia. A matematikai gondolkodás kétségtelenül képezte magát a mágikus négyzet konstrukciójával, és a velük való foglalkozás jellemzi az átmenetet a mágikustól a későbbi korok racionális-tudományos világképéhez.
Dürer: Melancolia I.
Asztrológiai medálokon gyakran előfordulnak a mágikus négyszögek.
A négyzetet ma is alkalmazzuk az építészetben. Annak idején a házakat és a településeket is úgy tervezték, hogy az alapja egyenlő oldalú négyszög legyen, ugyanis azt hitték, hogy a négyszög alakú föld védelmet nyújt az embereknek. Négyzet alakúra építették a legtöbb templomot, a pagodákat, sőt a piramisokat is. A buddhisták mandalája is négyzet alakú.
Mint varázslatos talizmánt, rontás ellen már nagyon régóta használjuk a bűvös négyzeteket. A monda szerint az első mágikus négyzetet egy híres császár egy mocsárból elő cammogó teknősbéka hátán látta, jóval időszámításunk előtt.
- Németh Ági -
