Az a kismama, aki a terhessége elejétől lelkesen követi magzatának fejlődését, növekedését, saját testének-lelkének rezdüléseit, biztosan jól dönt abban a kérdésben, hogy mikor jön el számára annak a bizonyos elcsendesülésnek az ideje. Amikor már nem szán ugyanannyi időt, figyelmet, energiát a munkájára vagy egyéb olyan tevékenységre, ami nem a magzatával, születendő babájával kapcsolatos. „Kontrollált vizsgálatok már a II. Világháború után igazolták, hogy fronton harcoló férjükért is aggódó, szorongó várandós anyák felgyorsult szívfrekvenciája születendő gyermekükben is megjelenik, sőt ifjú korukig is fennmarad… az IQ mértékéért az öröklés 50%-nál kevésbé, nagyobb részt az anyai, méhen belüli környezet a felelős.” (Hidas György: Anya-magzat kapcsolat analízis Pszichoanalitikus Konferencia 2000 október 27-28.) El kell jönnie annak a pillanatnak, amelytől a kismama egyre többször csak magára és a babára figyel.   A lelki köldökzsinór mindenkinél másképp működik. Anya és magzata között sokféle módon és szinten megjelenhet a kapcsolat. A legegyszerűbb kapcsolatteremtést a kismamák ösztönösen is gyakorolják nap, mint nap, ha megérintik, végigsimítják gömbölyödő pocakjukat. Ettől minden pici biztosan megnyugszik. Az édesanya hangja a magzata számára szintén olyan, mint a simogatás. Ezért fontos, hogy kezdetektől sokat beszéljünk hozzá, sőt biztassuk erre az apukáját is, hogy az ő hangja is ismerőssé váljon számára.

Ahogy növekszik a magzat, egyre több jelet ad magáról. Elkezdődik a mozgás, forgolódás, bökdösés, csuklás. Ez még inkább ösztönzőleg hat a mamára, hogy tudatosan is egyre többet foglalkozzon a pocaklakóval. A befelé figyelést segíti a nyugodt pihenés és a halk zene is. A megnyugtató, fülünknek kellemes zene már önmagában felemelő érzést nyújt. Hát, ha még egy cseperedő kis manócskát is szórakoztathatunk ezzel.

Sokakat különös energiával tölt fel a várandósság, nekik a zene mellé mindenképpen ajánlott a gyakori mozgás. A terhes torna, de más a terhesség ideje alatt megengedett mozgásfajták mind mélyítik az anya és a magzat kapcsolatát. A kapcsolatfelvétel ezeken felül még történhet például vezetett meditációval, légző gyakorlatokkal, de jógával is.

Persze azért vigyázzunk arra, hogy ne vigyük túlzásba a pici anyaméhen belüli „foglalkoztatását”. Nem is lehet kilenc hónap alatt folyamatosan a testünkben formálódó parányi lényt figyelgetni. Ösztönösen és mértékkel tegyük ezt is, ahogy a terhesség alatt mindent. A babavárás idején próbáljunk minél kevesebbet idegeskedni, egészségesen étkezni, kövessük az orvosok tanácsait, ha picit is fáraszt bennünket, inkább hagyjuk abba a munkát, pihenjünk sokat, de legfőképp örüljünk minden pillanatnak, ami a kilenc hónap alatt kettőnknek adatik.