Szombat, piacnap. Korán reggel kelünk fel, macskamosdás, hajfonás. Nagyapa a tűzhelynél a platnin pirítja a kenyérszeleteket, majd házi zsírral megkenni. Ma nem keni be fokhagymával, mivel megyünk a piacra, pedig úgy az igazi a pirítós. Teát kapunk mellé. Az asztalon vékony szeletre vágott házi sonka, kolbász, kétféle szalonna. Reggeli után előkerülnek a bevásárló kosarak, szatyrok. Még nem indulunk, várjuk Lidi nénit. Végre megjött Lidi néni az egyik környező faluból. Minden szombaton hozza a tejfölt, túrót és tojást. Nagymama fizet, ezután Lidi néni előveszi a kosarából a gyerekek járandóságát. Három pici túrógömböt fehér gyolcsba csomagolva és három kisbögre tejfölt. Minden szombaton ugyanaz a rituálé, szerintem rajtunk gyerekeken élte ki anyai, nagyanyai hajlamait, hisz sohasem ment férjhez. Felveszi a következő hétre a rendelést, majd illendően elköszön és elmegy. Végre mi is elindulunk a piacra.

                        A főútra kikanyarodva belebotlunk a lovas, ökrös szekerek áradatába. Mindenki a piac felé siet. A szekerek meg vannak pakolva zsákokkal, ketrecekkel. Gágogás, hápogás, néha lónyerítés, röfögés tör át az emberi beszéden. A szekereken a környező falvakban lakó emberek ülnek, a férfiakon kék vászonnadrág, fehér ing, fekete kalap. A lábukon bakancs vagy bocskor. Az idős férfiak előtt kék vászonkötény. Az idős nők feketébe vannak felöltözve. A fiatal nők és lányok színes szoknyában, fehér, hímzett blúzban pompáznak a szekereken. Fejükön színes kendő. Lábukon patent harisnya, amit gumikarikával rögzítenek a combjukon, bőr vagy gumi félcipő, bocskor. A szekerek mellett a gyalogosan közlekedő falusiak is jókora batyukat cipelnek.

                        A piac a főúton lévő házak hátánál terül el, a szekerek kör alakban fogják közre a piac területét. A kör közepén, betonasztalokon kínálják az árukat. Az asztalok minden földi jóval vannak megpakolva. Akinek már nem jutott hely az asztalokon, azok a földre terített pokrócokon árulnak. Nekem, a kisgyereknek ez egy igazi meseország. Meghatározó élmény egy életre. Mind a mai napig imádom a piacokat.

                        A piacon való vásárlás igazi szertartás. Mindig a tejes, vajas, sajtos asztaloknál kezdjük a vásárlást. Vajat fogunk venni. Nagymama végigkóstolja a kínálatot. Van itt tehéntejből és bivalytejből készült vaj. Fehérített kukorica háncsba vannak csomagolva. Nehéz a választás. Rengeteg vaj van az asztalokon. A világosabb, fehér színű tehéntejből, míg a sárgásabb színű bivalytejből készült. Ez utóbbi zsírosabb, krémesebb, mint a tehéntejből készült vaj. Minden alkalommal, amikor teát kapunk reggelire vagy vacsorára, egy kiskanálnyi vajat csempészek bele. A tea bársonyosabbá válik tőle, és persze sokkal finomabb. Megértem a nepáliakat, amiért vajas teát isznak. Végre sikerült választani a vajhegyek közül, jöhet a juhtúró. Rengeteg van belőle. Fabödönökben árulják. Van, amelyik nagyon sós, enyhén sós, csípős, zsírosabb, kevésbé zsíros, de olyat is lehet venni, amelyik enyhén avas. Megint kezdődik a kóstolgatás. Végül enyhén sós túró kerül a kosárba, olyan az állaga, hogy akár kenyérre is lehetne kenni. Következik a juhsajt. Nagyfa tálakban, fatálcákon sorakoznak a kisebb-nagyobb gurigák. Itt is kóstolással kezdjük, ebbe már én is besegítek. Imádom, ahogy a sajtdarab rugózik a fogaim között. Van itt aprólyukú, nagylyukú sajt, fehérebb, sárgább színű, de mindegyik nagyon finom. Reggelire hónapos retekkel, újhagymával nagyon finom és egészséges.

Sajtot is veszünk, úgy saccolom, hogy puliszkát fogunk enni. Tévedni emberi dolog. Cukorborsó leves lesz ebédre és juhtúrós galuska. Nagyapával rámondjuk az áment. Apelláta nincs. Továbbsétálunk meseországban, a zöldséges stand felé vesszük az irányt. Zöldség hegyek vannak felhalmozva, és ami a lényeg, ezek a zöldségek még nem voltak génmanipuláltak. Nagyon finom az illatuk. Veszünk sárgarépát, fehérrépát, zellert. Veszünk még vöröshagymát, újhagymát és lilahagymát is. Hónapos retek van otthon a kertben.

Megyünk csirkét venni. Szárnyasokat a szekerekről lehet venni. Ez is egy külön szertartás. Először is kézbe kell venni, így lehet megbecsülni a súlyát. Majd a tollát felborzolva lehet látni, hogy mennyire sárga a bőre. A csirke tarajának pirossága is elárulja egészségi állapotát, tehát arra is figyelni kell, hogy mennyire piros a tarajuk. Sárgás, fehéres tarajú szárnyasnak valami baja van, nem egészséges. A piacnak ez a része igazi Bábel. Mindenki a saját áruját kínálja, minél hangosabban. Rántani való csirkét párban árulnak. Fél óra alkudozás, nézelődés után megvesszük a csirkepárt.

Megyünk tovább. A piac szélén hentesbolt, ide igyekszünk. A hentesüzlet is egy külön világ. Nagy kampókra fél disznók vannak felakasztva, de egy fél tehén is lóg egy kampóról. Pista bácsi akár egy király, úgy viselkedik. Fehér ruhájában, méltóságos testtartásban áll a pult mögött. Hatalmas kezeivel pillekönnyen emeli le a kampóról a fél disznót, majd éles késével, szakszerű mozdulattal kanyarítja ki a kívánt részt. Marhalábszárat, marha- és disznócombot, disznó csülköt, tarját veszünk. „Valami készül, úgy érzem, hogy buli lesz.„Nagyapa megpakolva elindul haza, tüzet kell raknia, mi visszamegyünk a piacra.  A piacon nagy a zsongás. Mindenki eladni, venni szeretne valamit. A savanyúságos felé vesszük az irányt. Mennyei illatok. Megint kóstolgatunk. A szám széle már fáj, de nem bírom abbahagyni. Jókora savanyú káposztafejet veszünk, kerül mellé vágott is.

Végre kedvenc sátoromhoz megyünk. Ez a mézeskalácsos sátor. Van itt piros szívecske, van, amibe tükördarab van ragasztva, mindenféle, fajta sütik. Én megkapom a szívecskémet és lassan, kicsit elfáradva elindulunk hazafelé. A piac bejáratánál, az italos bódénál már nagy a jókedv. Sokan állnak kezükben poharakkal, forró a hangulat. Van olyan  ember is, aki már énekel. Megyünk tovább. Végre hazaérkezünk. Nagymama átöltözik, kezet mos és elkezdődik a főzés.

                        A bemelegített kályhára felkerül egy fazék víz. Ameddig a víz felforr, addig megpucolunk két sárgarépát, két fehérrépát, egy kisebb fej hagymát. A zöldséget karikára vágjuk, majd jól megmossuk. Egy köteg petrezselyemzöldet jól megmosunk, és apróra vágunk. Egy kisebb lábosba étolajt teszünk, amikor az forró, lisztet teszünk bele és állandó kavarás mellett rántást készítünk.  Ha a tűzön lévő forró rántáshoz adjuk a pirospaprikát, az megéghet és keserű lesz a rántás tőle. A rántást félrerakjuk. A cukorborsó végeit lecsípjük, a nagyobbakat kettétörjük, majd jól megmossuk. Forr a víz, így belerakjuk a felaprított zöldséget, a cukorborsót, a fej hagymát. Sót teszünk a vízbe ízlés szerint, borsozzuk. Amíg mindez fő, kockára vágunk szalonnát és megpirítjuk. Egy fazékba vizet teszünk fel főni.  Amíg a víz felforr, egy vájdlingba lisztet, bele két tojást teszünk Természetesen a tojásokat feltörjük, mielőtt a lisztbe tesszük.

Lassan, de biztosan kész a leves, ezért egy kis tálba beleteszünk egy feltört tojást és annyi lisztet adunk hozzá állandó gyúrás mellett, hogy lágy tészta legyen belőle. Ezt egy vágódeszkára tesszük, és késhegy segítségével beleszaggatjuk a levesbe. Amikor ezzel megvagyunk, a felvágott petrezselyemzöldet is beletesszük a levesbe, majd következik a rántás. Jó tíz percet még forraljuk a levest, hogy a picike galuskák megfőjenek és eltűnjön az intenzív rántás íz. „ A  forró leveshez hideg , hideg leveshez forró rántást adunk, sohasem lesz csomós a levesben a rántás.”  A kész levest félrerakjuk és nekilátunk elkészíteni a juhtúrós galuskát. A vájdlingban lévő liszthez egy csipet sót, majd vizet adunk. Összekeverjük, hogy egy lágyabb tésztát kapjunk.  A forrásban lévő, sós vízbe bemártunk egy evőkanalat és nekifogunk kiszaggatni a galuskákat. Amikor ezt befejeztük, a galuskák akkor vannak készen, ha a víz tetejére feljönnek. Egy galuskát kettévágunk, és ha úgy látjuk, hogy a belseje is meg van főve, akkor leszűrjük. „A galuska leszűrt leve nagyon jó keményítő, lehet vele ruhát keményíteni.” Hideg vízzel átmossuk, majd egy kizsírozott lábosba tesszük, megszórjuk juhtúróval, a kisütött szalonna kockákkal, leöntjük egy kis tejföllel. Betesszük a sütőbe pár percre, és jól felmelegítjük, hogy a túró elolvadjon. Kívánok jó étvágyat mindenkinek!

 Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.