Nem a saját sztorimat írom le: az interneten, egy segélynyújtással foglalkozó weblapon találtam Mészáros Ilona és kisfia, Norbika történetére. Nem ismerem őket, sosem találkoztunk, sosem beszéltem velük. Abban is biztos vagyok, hogy rajtuk kívül még nagyon sok ember él hasonló –vagy még rosszabb- körülmények között. …hogy akkor miért pont reájuk fókuszálok? Mert ők is cseppek a tengerben.

Ilona – vagyis „Lona” - július óta különösen nehéz helyzetben neveli kisfiát Nagykátán. „Amikor az apja elment - Norbi 4 hónapos volt - mindenünket elvitt. Egy hónapig a földön aludtunk, most újra kezdtük. Lassan kezdünk talpra állni. Jelenleg olajradiátorral fűtök, ami 14 fokot ad.” – írja Lona egy segélykérő internetes portálon. Az ifjú, egyedülálló anyuka az internetes olvasók segítségét kéri egy stabil fa járóka, babakocsi, kályha, tüzelőanyag, élelmiszer képében, valamint járássegítőt és készségfejlesztő játékot venne - méltányos áron – kruppos, és neurológiailag visszamaradott kisfiának Norbika fejlődőképes: ki tudna lábalni a fejlődési kátyúból, és felzárkózhatna kortársaihoz, ha ehhez időben segítséget kapna! Én nem vagyok gazdag, de Ilonánál lényegesen jobb helyzetben élek. (Egyelőre.) Nem tudom megváltani őt, de nem is akarom, hiszen az nem az én „dolgom”. …viszont a magam módján talán tudok egy kicsit segíteni. Sok kicsi sokra megy. Azt kérem Tőletek, hogy gondoljátok át, Ti tudnátok-e könnyíteni Ilona és manócskája életén, és ha képesek vagytok rá, akkor segítsetek egy kicsit Ti is. A nehéz helyzetben élő kicsi családról a http://www.lalona.blogol.hu/ weblapon tudhattok meg többet, itt léphettek kapcsolatba velük. - anonima -