A meditáció ősi hagyománya sosem látott reneszánszát éli mostanság. Ahogy a világ felgyorsult és ahogy egyre inkább csak a pénzszerzés és az igényeink kielégítése felé tolódnak a mindennapjaink, néha érezzük, hogy teljesen lemerültünk. Ilyenkor jönnek a szokásos vitaminkúrák, több kávé, kicsit több alvás. De mi van, ha ezek sem segítenek? Én ilyenkor alkalmazom a meditálást, ami egy nagyszerű módja az ellazulásnak és a felfrissülésnek.

A meditáció nem más, mint egy alváshoz közeli, csendes állapot, amikor a külvilág teljesen ki van zárva a tudatunkból és csak önmagunkra, a légzésünkre, az érzéseinkre, a gondolatainkra figyelünk. Olyasmi ez, mint az imádság, csak itt nem egy felsőbb hatalomra összpontosítunk, hanem a belsőnkben keringő szorongást és félelmeket küzdjük le. A meditáció nem vallás, nem kell buddhistának lenni, hogy meditálhassunk. Ezek inkább egyfajta önismereti gyakorlatok, melyek a legmélyebben fekvő érzéseinket és gondolatainkat hivatottak rendszerezni.

A meditáció nem valami különleges dolog, amit csak a papok vagy az aszkéták ismerhetnek meg, persze ők azért jóval magasabb színvonalon űzik a meditációt. A lényeg az összpontosítás, hogy mindent, ami nem a saját gondolatom, a saját tudatom, mellőzök egy időre, és csak önmagamra koncentrálok.

Sokan nem szeretnek egyedül meditálni, de ez a legjobb módja annak, hogy levezessük a stresszt. Ha a rendszeresíteni szeretnénk a meditációt és a mindennapjaink részévé tenni, érdemes kialakítani egy kis helyiséget a szobában, amit csak erre a célra használunk. Nekem egy külön sarkom van az ágy mellett egy apró asztalkával.

Célszerű törökülésben vagy fekve kezdeni a meditációt. Én inkább ülni szeretek, mert fekve könnyebb elszenderedni. Meditáció előtt meg szoktam inni egy kis pohár teát cukor és citromlé nélkül vagy egy kisebb pohár ásványvizet, ez segít ellazulni, de nem iszom többet 1-2dl-nél, hogy ne terheljem meg a szervezetemet.

A meditációhoz a csend bőven elegendő, de azok számára, akik szeretik a zenét, vagy zajos környéken laknak, ajánlom a kifejezetten meditációhoz készült zenéket. Minden videomegosztó tele van velük. Igyekezzünk minél hosszabb zenéket hallgatni, hogy ne zökkentsen ki minket, ha változnak a számok.

Érdemes meggyújtani egy gyertyát vagy egy füstölőt, mert ezek segítenek az ellazulásban. Azoknak, akik nem szeretik a füstölőt, az illatgyertya vagy az illóolajok pótolhatják a kellemes illatokat füst nélkül. Én szeretek letusolni meditálás előtt, de ezt nem mindig tudom megoldani, viszont általában igyekszem, hogy legalább utána egy rövid tusolást be tudjak iktatni. De előtte mindenképpen megmosom a kezem és az arcom. Ez a ráhangolódást is könnyíti, és ha tisztának érezzük magunkat, könnyebben átadjuk magunkat a meditációnak.

Ha mindennel készen vagyunk, helyezkedjünk el kényelmesen, a gerincünk legyen egyenes, az izmaink viszont lazák. Ha görcsösek vagyunk, az azt jelenti, hogy nem tudjuk kikapcsolni a külső impulzusokat, pedig ez a legfontosabb. Ha kell, húzzuk be a függönyt, csukjuk be az ajtókat.

Ha készen állunk, számoljunk vissza száztól magunkban. Lassan, ne rohanjunk. Ha végeztünk, akkor nézzünk magunkba. Rendezzük a gondolatainkat. Összpontosítsunk kellemes, szép dolgokra, gondoljunk olyan alkalmakra, mikor boldogok, elégedettek voltunk és engedjük, hogy átjárjon ez az érzés. Aztán engedjük szabadjára az érzéseinket. Nem szabad olyasmiken gondolkodnunk, hogy nevetségesen nézhetünk ki vagy hogy mi történik, ha ránk nyitnak. Csak engedjük az érzéseinket. Ha elég sokáig gyakorlunk, előfordulhat, hogy olyan érzelmek is előtörnek, amelyek nem kellemesek, vagy rossz emlékek, amikre nem szívesen emlékszünk vissza. Ilyenkor nem szabad megriadnunk. Felkavaró élmény lehet, de ha újra lejátsszuk magunkban az eseményeket, akkor talán olyan összefüggésekre is ráébredünk, amiket akkor még nem láttunk át.

Szemléljük magunkban ezeket az élményeket, de úgy, mintha egy filmet néznénk. Majd miután feldolgoztuk, átnéztük őket, képzeljük el, hogy a történet egy hosszú papírlapon van, egy nehéz tekercsen, amit a kezünkben tartunk. Képzeljük el, hogy a tekercset összegyűrjük és egy nagy tűzbe dobjuk a lábunk előtt. Nézzük, ahogy elég, ahogy füstté és hamuvá válik. Figyeljük, ahogy elszáll a levegőbe, mintha nem is létezett volna. Érezni fogjuk, hogy könnyebbek vagyunk, hogy a rossz emlék súlya már nem nyomja olyan erővel a lelkünket, mint korábban.

Ezt a technikát hetente többször alkalmazhatjuk, akár rövidítve is, de a legjobb, ha rászánunk legalább egy-két órát. Ne féljünk a külvilágtól, ha nem tudjuk megoldani, hogy egyedül legyünk otthon, akkor nyugodtan küldjük ki a családot a szobánkból egy kicsit. Heti egy-két óránál többet nem emészt fel ez a gyakorlat.

Meditáció után én legalább egy liter teát szoktam meginni. Nem azonnal, szépen lassan, hogy átmossa a szervezetemet. A teát ilyenkor nem ízesítem, hogy minden méreganyagtól mentes legyen. Ha este meditálok, akkor inkább vörös teát iszom, mert abban nincs semmi, ami élénkítő hatása miatt ne hagyna elaludni. Azért is célszerű alvás előtt meditálni, mert ha még pár percet olvasunk meditálás, zuhanyzás után, akkor sokkal könnyebben el tudunk aludni és valódi pihentető alvásban lesz részünk.