Hol van már a főnök hülyesége, az új frizurát elmosó eső miatti bosszúság, a tavaszi fáradtság! Másfél órával ezelőtt még itt ült mindez a vállamon, most pedig csak mosolygok, nevetek, és úgy érzem, tele vagyok energiával! Ez lenne a hastánc varázsa? Nézzük csak, mi is történik itt!

Az első negyedórában betévedő gyanútlan idegen azt hihetné, tornaórán jár. Nők – tizenegytől ötvenéves korig –, pamutnadrágban, kispólóban, mezítláb mozognak. Bemelegítéssel kezdünk: fejkörzés, törzshajlítás, lábemelés és hasizomgyakorlat. Minden ellenkező híresztelés ellenére az orientális tánchoz sem jelentős súlyfelesleg, sem kockahas nem kell. Az viszont igen, hogy izmainkkal, testünkkel jól tudjunk bánni, testrészeinket egymástól elkülönítve is tudjuk mozgatni. A hagyományos bemelegítő mozdulatok után a comb, a fenék, a medence- és a gátizmok kerülnek sorra, a mell- és csípőkörzések pedig észrevétlenül alakulnak át tánccá. Előkerülnek a rázókendők, minél több pénzérme és gyöngy van rajta, annál jobban táncoltatja a csípőt, a nagyobb súly élvezetesebbé teszi a rázást.

Gyakorlunk néhány alapelemet: háromnegyedes lépés, rázásvariációk, majd hullámzunk, mint a teve, utána ellentétes kar és láb mozog – ha sikerül koncentrálni –, ez a medúza. Átismételjük a fátyoltechnikákat. Ki gondolná, hogy a hernyóselyem ilyen nehéz! Két szám után már alig érzem a karom, dolgozik a bicepsz, a tricepsz, a váll- és hátizom. Fáradunk, de nem görnyedhetünk vissza a hétköznapi testtartásba, Kata, a tanárnő, hangja hallatszik: „Egyenes, büszke tartás! Nyílt, értelmes tekintet! Mosolygunk és táncolunk!” És tényleg így van! Improvizálunk, mindenki úgy táncol, ahogyan jól esik. A tükörben tizenkét felszabadult nőt látok. A hangulat tetőfokára hág, amint felcsendül az ismerős koreográfia zenéje. Közkívánatra egymás után többször is eltáncoljuk. Amíg ki nem nyúlunk a szőnyegen. Levezetés, lazítás, relaxálás – ezzel ér véget az óra. De az élmény még sokáig velem marad.

A kapun igazi nőként lépek ki, ragyogok, amint végigmegyek a Király utcán. A Deák téri aluljáró lépcsőjén lefelé aztán már érzem a derekam, a combom, a fenekem. Tök jó, hogy mindez az enyém!

Kapcsolódó anyagok:

$$87$$