A két tannyelvűség általános iskolában való megjelenését az indította el, hogy a kilencvenes években megnőtt az érdeklődés a korai nyelvtanulás lehetőségei iránt. A képzést magát, az iskolák vezetősége és a szülők kezdeményezték. A legtöbb két tannyelvű intézményben a két tanítási nyelvű speciális program szerint folyik az oktatás, amely a kétnyelvű családmodellt hivatott átültetni intézményes keretek közé. Ennek megfelelően nem csak idegen nyelvet tanulnak – amit igyekeznek második anyanyelvként átadni a diákoknak –, illetve a célnyelv országának, kultúrájának megismertetésével, ünnepeinek, hagyományainak megtartásával ismertetik meg a diákokat, hanem a többi tantárgy egy részének oktatása is ezen a nyelven folyik. Így, a gyerekeknek például, ha angol két tannyelvű az iskola, heti öt angolórájuk van, amiből legalább egyet anyanyelvű tanár tart. Mellette három, a nyelvi szintjüknek megfelelő tantárgyat is két nyelven tanulnak.
Nagy hangsúlyt fektet arra a program, hogy a gyerekeket megnyerje a nyelvtanulás számára. Az órarendnek első évfolyamtól része a célnyelv. A tanárok módszereikben szóbeli és vizuális eszközökre támaszkodva, szituációkat, szerepjátékokat, fantáziajátékokat alkalmaznak. Játékokat, mondókákat és rajzot tanítanak a tanórába szőve. A kezdeti szakaszban a tantárgyak közül a készségtárgyakat tanulják angolul a gyerekek. Harmadik negyedik osztályban becsatlakozik a természetismeret, ötödikben a történelem és a művészettörténet, hatodikban pedig az országismeret is az angol nyelven tanult órák közé. A nyelvtudással párhuzamosan a nyelvi készségeket is fejleszteni igyekszik a program.
A két tannyelvű intézmények nyílt napjain járva számomra meglepetést okozott, hogy a gyerekek milyen szívesen működnek együtt a tanár nénikkel, akik pedig nem tartják a rendet, hanem az természetes velejárója óráiknak. A jó légkör egyébként is jellemző ezekre az intézményekre. A falakon szakkörök hirdetik magukat, versenyfelhívások, különböző közös, iskolai programok. Igényesek a folyosók, a tantermek dekorációi. Talán a nyelv intenzív tanítása hozza magával azt a felfogást, amely külföldön természetesnek számít: az iskola a gyerek számára ne csak a tanulás, hanem a kikapcsolódás színtere is legyen.
Hetedik osztály végén a legtöbb tanuló bevállalja és előbb-utóbb sikeresen le is teszi a középfokú nyelvvizsgát. Így a középiskolában egy második idegen nyelv tanulását kezdheti meg, fiatal felnőtt életébe pedig anyanyelvén kívül két másik nyelv biztos birtokosaként léphet be, ami mai világunkban hatalmas előnyt jelent.
Kapcsolódó anyagok:
$$144$$
$$242$$
$$256$$