Mi is a pletyka? Sok változata él, de összességében egy olyan információhalmaz, ami minden pillanatban felülírja magát. Legfőbb jellemzője a gyors terjedés, nem az igazságtartalom. A pletykálás nem nemre, vagy korosztályra vonatkoztatható, hanem az emberi faj egészére. Maga a pletyka se nem jó, se nem rossz, hanem egy univerzális kulturális jelenség. Állandóan változik, résztvevőktől függően. Ha most sikerült úgy előadnom, mintha a pletyka egy igen fontos dolog lenne a társadalom életében, akkor elértem, amit akartam.

Továbbadni lehet szóban, írásban, az is gyakori, hogy elvesznek részletek, vagy éppen még több momentummal gazdagodik egy-egy kis történet. A pletyka azért élhet meg, mert az emberek kíváncsiak, mióta az eszüket tudják. A mai világban elég csak elmenni egy újságos mellett, vagy a kereskedelmi tv csatornák délutáni műsorait meglesni, és meglátjuk, mekkora teret is hódított magának a pletykálás, a mások életében való turkálás. Valami oknál fogva kíváncsiak vagyunk nem csupán a híres emberek, de a hétköznapi társaink életére is. Folyamatosan lessük, mire lehetünk féltékenyek, és azt is, mivel vagyunk mi többek a másiknál.

Miért pletykál, aki pletykál?

A pletykát mesélő az önértékelését növeli azzal, hogy történeteket mond el másoknak.

Összetartó ereje is van a pletykálkodásnak. Úgy érzi mind a két fél, hogy kiváltságos helyzetben van, az információátadó azért, mert tud valamit és megteheti, hogy továbbadja, a befogadó pedig azért, mert ő az, akiben megbízik az informátor, élvezi a pletykálkodó bizalmát. Gyakori, hogy a kibeszélt személyre vetíti rá dühét a pletykás, így bűnbakot képez belőle, saját énképét pedig pozitívabbá teszi. Ilyenkor indulatok vezetődnek le, és mobbing alakul a pletykából. A mobbing nem egyenlő a sima pletykával, hiszen ez minden esetben negatív hatást akar gyakorolni az „áldozatra”. Pszichés terrornak is nevezhetnénk, mert a személy vagy a személyek kiidegelése a cél.

Alapvetően a pletykát rossznak tekintjük, hiszen olyan dolgokba enged belátást, amihez másoknak semmi köze, ráadásul egyre több olyan információ is hozzáadódhat, aminek semmi valóságtartalma nincs. A nagyotmondás készteti a pletykálkodót arra, hogy más meghökkentése miatt még nagyobbat mondjon, mint ami valójában történt. A tudattalannal szemben a tudatos pletykák irányítottan keresnek új gazdát, az átadónak célja van azzal, hogy elmondja a birtokában lévő információkat. Legyen káros vagy hasznos ez számára, hisz egy alaptalan pletyka negatív megítélést vonz maga után.

Akkor önbizalomhiányról beszélhetünk? A mások folyamatos kibeszélése olyan, mintha magunknak is bizonyítanánk, hogy jobbak vagyunk náluk. Ha valaki csupán másokról beszél, ott baj van saját önbecsülésével. Megfelelő önbizalommal rendelkező személynek nincs szüksége mások hátrányainak szétkürtölésére, hogy ilyen módon keltse fel mások figyelmét.

-TT-