Megérni minden gondolatra,

Figyelni Rád, s minden szavadra

Azt akarom.

Csak azt, de nagyon.

Gonosz az éj és rideg a reggel

A reggel, mely nélküled mellettem kelt fel – hiányodban –

Egyedül ebben a testi-lelki koszban.

Menekülni, békét lelni két karodban...

Mert két szemedben a félelem  és szenvedély

Végtelenként  VELED csak bennem él.

Embertelen hiány az az élet minden téren.

Nélkülem TE SENKI

És nélküled az ELVESZETT ÉN.

Szeretlek. Hányszor elmondtam

S az élők erejével harcolok ÉRTED

Szép életre vágyva, ráhangoltan,

Együtt megélni az utolsót, a VÉGET.

Megérni minden gondolatra, soha nem késő, higgy nekem édes,

Újrakezdeni, lángolva szeretni SEM TE, SEM ÉN nem lehet VÉTKES!