Nézzük először azt, mi is történt. Megjelent év elején egy új betegség, amit sertés influenzának becéztünk. Nagy pánik kerekedett világszerte, a röfi hapci minden sajtó címlapjára kikerült. Világjárvány várható – ordították az újságok, tévék, és naponta megtudhattuk, hányan betegedtek meg, és hányan haltak meg a betegségben.
Aztán eltelt a nyár, a vírus kicsit lepihent, és valahogy a tömegek is hozzászoktak az új járvány tudatához. Már nem volt bombasztikus hír, ráadásul az is kiderült, hogy egy viszonylag enyhe influenzáról van szó, s többen pár tüsszentéssel estek át rajta. Halálos áldozatok persze voltak – mint minden influenzajárvány idején. Csak általában nem adják közre az újságok, hogy adott járvány dühöngésének ideje alatt hány ember halt meg, pedig mindig vannak ilyen sajnálatos események.
Amikor a járvány kitört – vagy legalábbis megjelent a színen –, mindenki azon aggódott, hogy lesz-e elég oltóanyag. Most meg egyszerűen nem akarják magukat az emberek beoltatni, miközben az oltóanyag a raktárok mélyén pihen. Ennek egyik oka, hogy az emberek már nem érzik magukat annyira fenyegetve…, de ez csak egy ok a sok közül.
Sokan a médiát hibáztatják – elsősorban az orvosok. Hogy nem tájékoztatnak megfelelően, nem sürgetik az embereket, hogy oltassák be magukat, és még rémhíreket is terjesztenek, hogy a hazánkban forgalomba hozott oltóanyag veszélyes is lehet… Ezekkel a vádakkal szemben nem nagyon óhajtunk most védekezni, csupán annyit mesélnénk el, hogy igyekeztünk több orvost is kifaggatni a témáról – ahogy a felelősen dolgozó sajtó többi képviselője –, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az egyik doki ezt mondja, a másik meg azt. Az újságíró nem orvos, és nem tudja eldönteni, kinek van igaza. Az a feladatunk, hogy megírjuk, amit a szakemberek nyilatkoznak.
Az orvosok között is dúl jelenleg egy kisebb háború a kérdésben, egy ideje már ennek lehetünk tanúi. Hogy csupán a mai napi eseményeket vegyük számba (október 19.): az Infektológiai Szakmai Kollégium szerint nem alkalmas az oltóanyag a kismamák és kisgyerekek részére, Székely Tamás miniszter szerint viszont olthatóak, sőt, kifejezetten kívánatos beoltásuk. És közben kiderült az is, hogy egyáltalán nem magyar jelenségről van szó: világszerte botrányok kísérik az oltásokat. Ráadásul az egymásnak ellentmondó orvosok mindegyike szaktekintély, nem sületlenségeket beszél, igen komoly orvos szakmai érveket hoznak fel.
Az oltás mellet szólók egyik legfontosabb érve, hogy egy nagyobb járványt úgy lehet leginkább kordában tartani, ha minél több ember van beoltva. Egyszerűsítsük le az esetet: egy négytagú családból a két gyereket beoltják a szülők. Így sokkal kevesebb az esélye, hogy a vírus a családba „betelepedjen”, vagyis a szülők kisebb eséllyel kapják el a betegséget, hiszen már két fő biztos, hogy nem fogja odahaza terjeszteni a prüszkölést. Ráadásul a gyerekek sem viszik be a kórt az iskolába, vagyis ott is kisebb eséllyel kapja el a többi gyerek. És míg egy egészséges immunrendszerű emberre csekélyke veszélyt jelent a vírus, az tudható, hogy a betegek, idősek bizony komoly szövődményeket kaphatnak. És a családban remélhetőleg van néhány nagyszülő is – és ki szeretné veszélyeztetni szüleit?
Mindez persze társadalmi méretekben is igaz. Lehet, hogy én vagy te nem leszünk súlyosan betegek, ám betegségünkkel teret engedünk a vírus terjeszkedésének, és így sok idős és beteg embert veszélyeztetünk…
Az oltóanyag ellen tiltakozók már olyan szakmai érveket hoznak fel, amiket egyszerű földi halandók nem biztos, hogy megértenek, hiszen komoly orvosi kérdésekről van szó. A nép azt szűri le ezekből az érvekből – és körülbelül ezt is állítják a tiltakozó orvosok –, hogy az influenza egyáltalán nem veszélyes, míg az oltóanyagot nem tesztelték eléggé, így lehet, hogy több bajt okoz, mint maga a kór.
De nem csak az a kérdés, hogy oltsunk-e egyáltalán, hanem az is, hogy mivel!
Ugyanis kétféle oltóanyag is forgalomba került – az egyik teljes vírust tartalmaz, a másik egy nem teljes antigén és adalékanyag keveréke, bármit is jelentsen ez utóbbi –, és ki-ki esküszik egyikre vagy másikra. Németországban például akkor tört ki a botrány, amikor kiderült, hogy a kormánytagokat, katonákat és más hivatalos szervek embereit az első verzióval oltották, míg a nép a másodikat kapta. Ki ne kapná fel a fejét egy ilyen hírre? Angela Merkel kénytelen volt magát a köznépnek szánt oltóanyaggal beoltatni, hogy így bizonyítsa: ez is tökéletesen megfelel.
Nos, körülbelül ennyit tudunk eddig. Vagyis megközelítőleg semmit, ami támpontot adhatna.
A nagy káosz és bizonytalanság közepette talán egyetlen jó hír van: akár oltatjuk magunkat és gyerekeinket, akár nem, mind a kettő esetben igen kicsi a valószínűsége, hogy komolyabb bajunk történne. Az igazi gond a terhes nőkkel és a pici gyerekkel van. Mert náluk valóban gondot okozhat maga a betegség, de az oltás is – ha igazuk van egyáltalán az oltásban kételkedőknek.
Rettenetes, de nem tudunk mást tanácsolni jelenleg: kérdezd meg orvosod és gyógyszerészed – és bízz meg bennük.
