De nem csupán az első életév betöltésekor figyelhetünk meg hasonló jelenségeket. És persze vannak eleve „rosszevő” gyermekek is, akiket szinte tömni kell. Bár ez utóbbi egyáltalán nem biztos, lehet, hogy csupán a család étkezési szokásait kellene megváltoztatni. Nézzünk néhány tippet, mit tehetünk azért, hogy gyermekünk megfelelően táplálkozzon, s ne maradjon a kistányéron az étel nagy része!

Időben kezdjük el a gyermek elválasztását! Az anyatej nagyon fontos a gyermekeknek, és évekig lehet szoptatni a kicsit – de egy idő elteltével már nem elegendő az anyatej tápértéke a gyermek számára. Ismertünk olyan gyermeket, aki hároméves korában kiköpött minden szilárd ételt, mert a mamája két éves koráig csak szoptatta. A gyereknek olyan szokatlan volt a szilárd táplálék, hogy mindig elutasította, és csak hosszú idő alatt lehetett „átállítani” az étkezési szokásait. Soha ne erőltessük az evést! Bármit is szeretne a mama, a gyerek eszik, és ha neki nem tetszik valami, úgy se lehet rákényszeríteni, hogy lenyelje. A fenyegetések, viták csak feszülté teszik a kicsit, a szorongás pedig további étvágyromláshoz vezet. Ilyenkor inkább próbálja meg kitalálni, miért nem hajlandó megenni az ételt: például túl zsíros, túl hideg vagy meleg, nem ízlik neki, stb. És mindig türelem, higgadtság! Szánjon ilyen esetben sok időt az étkezésekre! Ha attól fél, hogy gyermeke nem eszik eleget, és ezért egészségügyi problémája lehet, akkor vigye el egy orvosi ellenőrzésre. Az esetek többségében kiderül, hogy semmi ok az aggodalomra. Rosszevőnek tartott gyereket soha ne etessen, mint egy madárfiókát! Sokszor látni anyukákat, akik kezükben keksszel, naranccsal, banánnal mennek ki a játszótérre, és egy óvatlan pillanatban, a játék hevében a gyerek szájába tesznek egy falatot. Azt mondják, azért teszik ezt, mert szinte semmit nem eszik otthon a pici. De hogyan is lenne étvágya, ha napközben apró nyalánkságokkal tömik tele? Az étkezések legyenek rendszeresek, és lehetőleg együtt egyen a család. Egy vacsora nem csupán energia bevitel, hanem közösségi élmény is, amelyre mindenkinek szüksége van. Lehet, hogy nem eszik meg mindent a gyerek, de az hogy a családjával együtt lehet, beszélgethet, elmesélheti az óvodai élményit és meghallgat másokat, mindenképpen pozitívan fogja befolyásolni az evéshez való viszonyát. A legjobb, ha a gyerek a szülőkkel ül egy asztalnál, hasonló evőeszközöket és tányérokat kap – így jobban átéli a dolog „felnőttes” voltát. Vonja be a gyereket a főzésbe, tálalásba! A kicsik szeretik az ilyen feladatokat, kiosztják a villákat, késeket, imádnak például panírozni – játszani a liszttel –, kidobni a szemetet, megmosni a krumplit, stb. Ez persze hatalmas rumlival jár, de ha ilyen munkákban részt vehet a gyerek, az ételre is másképp fog nézni: „Nézd papa, ezt én főztem!” Igyekezzen szépen tálalni, ízlésesen elhelyezni az ételt. Kis játékosságot is vihet a tálalásba: miért ne lehetne a főzeléknek a rátett feltétből fület, szájat, szemet mintázni? Vagy a virsliből hernyót formálni úgy, hogy késsel kis lyukakat vágunk, ebbe sajt darabkákat szúrunk: lesz füle, szeme, lába… Vannak ételek, amiket jobb kézzel enni, mint villával. Az evőeszközök fontosságát azáltal érti meg, hogy látja, a szülők mindig így esznek. Ebből a mintából fog tanulni, akkor is, ha engedjük, hogy kézzel egye, amit akar. Ráér még a szociális szabályokat megtanulni. És a legfontosabb: mindig dicsérjük meg, érezze a szeretetünket. Ha valamiből sokat evett, soha ne maradjon el a jó szó, a mosoly!