Egy nő nem testrészek egyvelege, hanem egy egész. Nem lehet külön kezelni a lábát a fülétől, vagy a hasától, mert együtt alkotják magát az embert. Az, hogy valaki tetszik-e, nem egyetlen rész minőségétől függ. A nagy mellek, a rossz lábak, a kócos haj, mind egy egészet alkot. Ahogy a mosoly, a kisugárzás, a stílus is. A ringó csípő felkelti magára a figyelmet, de ha olyan arccal teszik, mintha citromba haraptak volna, akkor riszálhat összerogyásig. A köldökig érő dekoltázs magára vonja a figyelmet, de a piaci kofa modora pillanatokon belül megöli a varázst.

Nem elég arra figyelni, eleget mutat-e a húsából a hódítani vágyó nőszemély, nem az lesz a döntő érv. Főleg manapság, amikor már az undor határát kerülgető módon tolnak az arcunkba alulöltözött, számítógéppel idealizált nőket mindenhol, legyen az autó-, zokni- vagy számítógépreklám. Persze, mindenki megnézi ezeket a plakátokat, „öcsééém, mekkora légzsákok, ezt se veri orrba a lengőajtó”, de ezzel le is zárult az érdeklődés.

A való életben nem így néz ki, este neki is büdös a lába, reggel pedig a szája. Ráadásul a napja nagyobbik részét azzal tölti, hogy valahogy még „tökéletesebb” külsőt szerezzen, tehát alkalmatlan egy normális életre. Nem azt akarom mondani, hogy a nők ne öltözködjenek csinosan, esetleg kihívóan, hogy ne törődjenek az alakjukkal. Tegyék, ha úgy tartja kedvük. De ha meg akarnak hódítani egy férfit, ne csak ezzel foglalkozzanak.

A nő szépsége a belsejéből ered, a nőiességéből. Abból, hogy tudja magáról hogy nő, és nem érzi szükségét, hogy ezt percenként bizonyítsa. Abból hogy titokzatos, hogy nem olyan, mint a férfiak, hogy egy idegen életforma, amit egy életen át sem tudunk teljesen kiismerni, megérteni. Abból, hogy látszólag gyengébb, hogy a védelmünkre szorul, miközben valóban sokkal erősebb nálunk és ő a mi támaszunk. Persze ezt soha nem szabad éreztetnie, mert akkor sérül a férfi hiúsága.

A szépség megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan fogalom. Kinek a karcsú, kinek a telt, az alacsony vagy a magas. A szépség személyre szabott. Külső és belső egyvelege. A belső sokkal fontosabb, mint a külső. Egy-két gyerek után a csípő talán nem lesz olyan feszes, mint volt, a mellek is megereszkednek. Néhány évtized után olyan ráncos lesz az arca, mint egy fonnyadt alma. Ez az élet rendje. Akinek szép a lelke, akiből a derű, az öröm, a kedvesség sugárzik, annál mindez nem számít. Mert társ egy életen át. Annál szebb pedig nincs.

Kapcsolódó anyagok:

$$2541$$