Nyáron könnyebben elcsábulunk, hamarabb bonyolódunk afférba az ellenkező nemmel. Miért vagyunk „kívánósabbak” a napfényes hónapokban? Van értelme engedni a kis ördögnek, amely néha akkor is itt sutyorog a vállunkon, ha párkapcsolatban vagyunk? Talán ez esetben nem biztos, hogy kockáztatni kéne a biztosat, de előfordul, hogy nagyon nehéz ellenállni, ha pedig eleve egyedül vagyunk…

Tavasszal kezdődik minden. A virágzó fák, a kellemesen melegítő napfény szerelemre csábít. Megélénkül a természet, és ez ránk is hatással van, hiszen végre kibújhatunk a vastag ruhákból, előkerülnek a kis szoknyák, apró fölsők, a jókedv, a pozitívabb szemléletmód. A férfi szemeket ez már eleve vonzza, de ilyenkor valamiért kacérabbak is vagyunk. Talán élvezzük, hogy végre újra bókokat olvashatunk ki az erősebbik nem tekintetéből, jól esik ez egy nőnek, hiába dörmögnek néhányan, hogy „Mit nézel?”, a lelke mélyén igenis tetszik neki. Nőnek és csodaszépnek érzi magát. Ilyenkor egy-egy stílusos, helyénvaló bók hamarabb célba talál, és nagyobb hatást érhet el, mint télen. Szívesebben és könnyebben hiszünk a csalfa szavaknak, nyitottabbak vagyunk a kalandra.

Egy dolog biztos, az eszünk legyen ilyenkor is a helyén. Persze ezt könnyű mondani. Ezek a futó kapcsolatok általában a nyaralás, vagy a nyár végével véget is érnek, az ilyen kaland eredménye ritkán lesz holtomiglan-holtodiglan, ezt rögtön az elején el kell tudni fogadnunk magunkban, mert különben nem egy csodás élmény, hanem egy hatalmas csalódás lesz a mérlege ennek a néhány hónapnak. Hiába is érzi ilyenkor úgy az ember, hogy az ekkor feltörő érzések örökre szólnak, ez az esetek többségében nincs így. Lássuk be az a fantasztikus olasz úszómester nem fog kis hazánkba költözni, és az se valószínű, hogy mi mindent hátrahagyva átbútorozunk hozzá.

Nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani az ilyen fellángolásoknak, mint amennyit megérdemelnek, komoly érzések nem alakulnak ki néhány nap alatt. Igazából alig tudunk meg valamit a másikról, bár a legtöbbször az ilyen kapcsolatok nem is a mély, éjszakákba nyúló beszélgetésekről szólnak.

Kettesszámú aranyszabály: ilyenkor is viselkedjünk természetesen, adjuk önmagunkat. Feleslegesen sok energiát emészt fel az, ha szerepet játszunk, inkább élvezzük ki minden percét kalandnak, de semmi olyasmibe nem célszerű belemenni, amit nem akarunk igazán. Élvezzük a kötetlenséget, a szabadságot!

Kapcsolódó anyagok:

$$838$$

$$741$$