Környezettudatosan élni manapság nemhogy szükséges, de talán már elvárás is, azonban a családokon belül az ilyen irányú elkötelezettségek különbözőek lehetnek. A feszített munkából, a háztartás vezetéséből, az anyagi javak megszerzéséből és a gyermeknevelésből adódó konfliktusokon túl ez újabb ütközési pontot jelent, aminek végső állomása nemritkán a pszichológus.

A fogyasztás átszövi az egész életünket, a családon belüli más-más ökológiai elkötelezettségekből pedig nap mint nap nézeteltérések adódhatnak. A kutatások szerint egyre több pár és családtag fordul pszichológushoz környezettudatos életből adódó konfliktusokkal, többségük a nyugati országok lakosságát gyarapítja. Amerikában például külön szervezet segíti a „zöld” anyukákat. Az EcoMom Alliance keretein belül olyan szülők kaphatnak útmutatást, akik új fogyasztási elveket próbálnak bevezetni a család körében, ugyanakkor el szeretnék kerülni a pszichológus kezelőágyát.

Míg húsz-harminc évvel ezelőtt vajmi keveset foglalkoztunk környezetvédelemmel, kevesekben vetődött fel a húsban gazdag étrend vízlábnyomra gyakorolt hatása, vagy éppen a Föld édesvízkészletének súlyos megcsappanása, addig ma már egyre inkább előtérbe kerül az ökológiai és erőforrás-tudatos gondolkodás és cselekvés. A tanulmányok szerint azonban ezzel együtt egy újabb problémakör is megnyílik. A családi asztal például csak bizonyos keretek között viseli el azokat az élelmiszereket, melyek ugyan a bolygónak jót tesznek, de a családtagok nem szeretnek, ez pedig előbb-utóbb vitára és ellenállásra sarkallja az egy közösségben élőket. A fogyasztásuk mérséklésére törekvő és a Föld megóvását szem előtt tartó családtagok rendszerint nem tudnak érzelmeiknek megálljt parancsolni, így kritikai megfogalmazásaiknak a „pocsékoló” házastárs, rokon szinte állandó jelleggel áldozatául esik.

Azok a családok, melyek a környezet védelmét is szem előtt tartják, számtalan problémakörrel, konfliktussal találkoznak a mindennapok során: vásárlás megtervezése, egészséges élelmiszerek választása, vízfogyasztás visszaszorítása, szelektív hulladékgyűjtés és még sorolhatnánk. Míg apuka igyekszik ésszerű keretek közé szorítani a vásárlásokat, addig anyuka imád shoppingolni, míg anyuka odafigyel a vízfogyasztásra, addig apuka órákig áztatja magát a zuhany alatt és még a csapot sem zárja el fogmosás közben, míg a családtagok a szelektív hulladékgyűjtés elkötelezett hívei, addig a nagymama lelkiismeret-furdalás nélkül dobja ki az elemet a kukába, a befőttesüveget a háztartási szemét közé. Talán megmosolyogtató tények ezek, de a számtalan apró dologból nap mint nap hajba kapnak a modern civilizáció környezettudatos életvitelre törekvő tagjai, bár azt is hozzá kell tenni, ehhez nem feltétlen kell ökomami státuszban lennie a ház asszonyának vagy a papának Greenpeace-aktivistaként tevékenykedni.

Nincs erről más véleménye Zágon Judit pszichológusnak sem: „az ilyen apróbb konfliktusok csak elfedik a mélyebb problémákat, hiszen sokkal könnyebb azon vitatkozni, hogy ki mennyi időt tölt el a kádban, mint azon, hogy ki mennyire fogadja el a másikat, illetve önmagát és ki mennyire vetíti a párjára az otthonról hozott mintát, illetve nézőpontot. A megszokott, tipikus otthoni viták sosem a valós problémát jelentik.” Judit szerint ha a felek eljutnak a pszichológusig, ott csakhamar fény derül erre. „Az olyan típusú különbségek, hogy ki mennyire öko-szemléletű, éppúgy lehetnek meddő viták forrásai, mint a totális világnézeti különbségek, vagy hogy milyen hosszú legyen a szára a metszett virágnak. Mindhárom fajta vélemény-eltérést lehet jól és lehet rosszul kezelni.”

Megoldás? Nevén nevezni a problémát és nem „álarcok” mögé bújni. Attól kezdve, hogy ezt megteszik és rájönnek, hogy mi áll ezek mögött, elveszítik a viták jelentőségüket, a felek elkezdik egymást észrevenni és nem csak saját „emlékeik” mentén szemlélni a másikat. Ez a felnőttség egyik kritériuma – árulja el a pszichológus és hozzáteszi: amíg a felek olyanokat mondanak, hogy "olyan vagy, mint apád, olyan vagy, mint anyám....", addig nem léptek túl a szűk látókörükön. Magyarországon még mindig szégyen pszichológushoz fordulni, mégis talán leginkább a párterápia, amire rászánják magukat az emberek, hogy megőrizzék a kapcsolatot, melyet sokszor látszólag éppen a meddő viták tesznek tönkre.

Több amerikai szakember is egyöntetűen állítja: praxisuk során többször is előfordult, hogy a környezeti tudatosságon kipattanó véleménykülönbségek miatt házasságok mentek tönkre, kapcsolatok mérgesedtek el, azonban azzal ők is egyetértenek, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Az értékrendbeli különbség valószínűleg csak a törés kezdete, mely mélyebben gyökerező összeférhetetlenséget hozott felszínre.