A híres Orient expressz 2009. december 12-én gördült ki utoljára a strasbourgi állomásról. Egy nappal később megszűnt létezni: amint a 469-es számú vonat elérte úti célját, Bécset, az osztrák vasút nyugdíjazta a legendát. Az Orient expressz 126 évet „élt”.

Igaz, hogy az Orient expressz több változáson és útvonal-módosításon ment keresztül, mint hazánk országhatára az utóbbi évszázadokban, a 2009-es változat mégis az eredeti, 1883-as expressz egyenesági leszármazottja volt. Azé a vonaté, amely sok művész fantáziáját megmozgatta Agatha Christie-től Sidney Lumetig.

Az expressz az idegenforgalomra is nagy hatással volt: már „életében” is több másolata  és változata járta Európát különböző vasútvonalakon, luxuskörülményeket és különleges élményt biztosítva vendégeinek méregdrága menetjegyekért cserébe. (Nosztalgia Orient expressz, Venice Simplon Orient expressz, stb...) Ezen vonatok többsége valóban olyan kocsikkal közlekedik, amelyek régen az Orient expressz vonalán dolgoztak, és alapos felújítás után újra munkába állíthatták őket. Némelyek hivatalos utódként is megállják a helyüket, némelyek viszont csak utánzatok.

Az eredeti Orient expressz Európa két felének vasúti összekapcsolásában játszott óriási szerepet. A fejlett nyugati államok gyors és biztonságos közúti kapcsolatot próbáltak teremteni az akkor még főként az Oszmán Birodalom által uralt keleti területtel, méghozzá iparinak és kereskedelminek álcázott, de valójában politikai okokból. A balkáni országok függetlenségi törekvéseit a nyugatiak így könnyebben tudták támogatni. A bonyolult – és nem ritkán véres - intrikák eredményeképp 1882-ben végre elindulhatott próbaútjára a szerelvény, 1883-ban pedig a nagyközönség tehetősebb része is birtokba vehette a luxusvonatot.

Eleinte a vasútvonal Párizstól csak Várnáig tartott, utána pedig komppal kellett továbbmenni Konstantinápolyba. (A 3186 km-es utat 83 óra 30 perc alatt tette meg az expressz, amiből 15 óra hajóút volt.) Az évek során azonban folyamatosan bővült és változott az útvonal. Az első öt évben az Orient expressz a Párizs–Strasbourg–Stuttgart–München–Bécs–Pozsony–Budapest–Szeged–Temesvár–Orsova–Bukarest–Ruszcsuk–Várna útvonalon járt, később elkészült a konstantinápolyi (mai nevén isztambuli) közvetlen vonal is.

A háború vetett véget az Orient expressz első időszakának, ugyanis a 1914. július 29-én a szerbek felrobbantották a zimonyi Száva-hidat. Az expressz nem közlekedett tovább, és amikor újra megindult, sokáig elkerülte az Első Világháború vesztes országait, köztük Magyarországot is. (Szerepét a Simplon-Orient expressz vette át a Párizs–Bázel–Milánó–Velence–Trieszt–Belgrád–Szófia–Konstantinápoly vonalon.)

Egy rövid időszakig, 1924-től 1939-ig ismét eredeti vonalán közlekedett a luxusexpressz, de a Második Világháború újból kényszerpihenőre küldte a legendás vonatot. A békekötés után elveszett a varázs: a mozdonyokra ezután másodosztályú kocsikat is kapcsoltak, és a közlekedés szükségszerűsége, nem pedig a kaland, az élmény keresése lett az Orient Expressz utasainak mozgatórugója.

A hidegháború alatt az expressz csupán Párizs és Bécs között közlekedett, majd a hagyományos vonatoknál klasszisokkal gyorsabb TGV vasút tovább nyírbálta az Orient expressz vonalát: ezután már csak Strasbourg és Bécs között ingázott, míg végül 2009-ben teljesen megszűnt.

Érdekességek az Orient expresszről:

- Fénykorában így nevezték: „Roi des Trains, Trains des Rois” (vonatok királya, királyok vonata).

- A budapesti Közlekedési Múzeum birtokában van az expressz egyik eredeti étkezőkocsija. Ez a pályakocsi az Első Világháború előtti időszakból származik: favázas, tikfaburkolatú darab. Jelenleg a Magyar Vasúttörténeti Parkban nosztalgiaforgalomban közlekedik.

- Az egyik legnagyobb botrány az expressz történetében az 1891-es rablótámadás. Athanasos, a görög rablóvezér és bandája kisiklatták az expresszt. A vonat személyzetét és az utasokat elrabolták és csak magas váltságdíj fejében engedték őket szabadon.

- 1901-ben az Oostende–Wien Orient expressz mozdonya túlszaladt a frankfurti pályaudvar ütközőbakján. A falat ledöntve a vasúti étteremben állt meg a vendégek nagy riadalmára.

- 1913-ban Passau közelében egy kazánsérülés miatt a gőz leforrázta a fűtőt. A mozdonyvezető kimenekült a vezérállásból és a mozdony oldalán kapaszkodott. Az expressz több mint tíz kilométeren át kontroll nélkül száguldott, és csak nehezen tudták megállítani.

- 1929-ben száz kilométerrel Isztambul előtt a nagy hóban elakadt a mozdony. A vonat 11 napig vesztegelt a rendkívüli hidegben. A tüzelőanyag és élelmiszer gyorsan elfogyott, de a leleményes utasoknak és a személyzetnek sikerült utánpótlást beszerezni a környékbeli falvakból. (Vélhetően ez az eset ihlette Agatha Christie írónőt a „Gyilkosság az Orient expresszen” megírására.)