Izgatottan készülünk a nagy napra, a legjobb arcunkat szeretnénk mutatni. Új ruha, fodrász, smink – a leghiúbbak még villámdiétába is kezdenek. Vajon a duci Mészáros Ági mennyit hízott azóta? – töprengek gonoszul. A bukdácsoló Bánk Karesz vitte „valamire” a Nagybetűs-ben? És az eminens Nóriból hogy-hogy „csak” kozmetikus lett – ahogy a pletyka szerint hallottam?
A kerthelyiséget a kedvünkért átrendezték, a pincér udvariasan az asztalhoz kísér, nem tagadom, a szívem kissé hevesebben ver. Körbenézek az ismerős arcokon. Jé, levágatta, befestette, elhízott, lefogyott, megöregedett, kopasz lett, semmit sem változott...! Mire az italokat kapjuk, minden szorongásomat elfeledve, fuldokolva nevetek a felidézett történetek hallatán. Örömmel nyugtázom: aki egykor csendes volt, az ma este is szolidan mosolyog az anekdotákon, a nagyszájú osztály-bohóca szintén hozza a formáját, vagyis semmit sem változtunk.
Vagy mégis? Bevallom, van, akit nem ismerek meg. Az osztály legkevésbé férfiszámba vett Rábel Zsoltija láttán, ámulva kerekedik ki a szemem: a pici, szemüveges, fogszabályzós, idétlen Zsoltikának ma a válláig sem érek, öltönye kifogástalan, hollywoodi mosolya elragadó. Két pici gyerek papája, és jogtanácsosként dolgozik. A lányok nagy része – noha már majdnem mindenki anyuka –, kis jóindulattal csinos és formára alig változott. A fiúk hajszálai azonban szemmel láthatóan fogyatkoztak, és övméretük jó néhány lyukkal megnőtt.
Miután „kiviháncoltuk” magunkat, és mindenki megérkezett, fény derült végre arra, hogy a sors és a szerencse milyen lapokat osztott szét közöttünk: vagyis kivel, mi történt az elmúlt években. Nem lepett meg, hogy a szerény-szürke Kis Kati biológus lett – elbújva a labor kémcsövei között –, a mamájával lakik még. Az osztály bombázója Ida, persze a harmadik férjét „fogyasztja”, és szerinte szülni ráér majd negyven után. A mindig ügyeskedő Vízhányó Petinek persze autókereskedése van, és a matek tanárnő fia is ugyan úgy a függvény-tannal bíbelődik, mint a mamája. „Nagyotmondó” Balla Tomi? Természetesen a fél világot bejárta, csupa egzotikus barátnője volt, és Dél-Olaszországban nyitott exkluzív éttermet.
De a sors keze váratlan lapokat is osztogat ám! A kitűnő tanuló Boros Emese, akit a mamája annyira féltett, hogy még az osztálykirándulásra sem engedte el, tizennyolc évesen meg sem állt Londonig, ahol egy fekete kongás fiútól három tejeskávé kisfia született... A bamba Szepesi Balázs ma egy kereskedelmi rádió kommunikációs vezetője... A pláza-cicus Budai Sári pedig négy-gyerekes anyuka...
A vidám este nem nyomta ám el a gondokat sem. A derűsnek álcázott mosoly nem leplezte teljesen a félre siklott házasságokat, a reménytelen próbálkozásokat. A „velem minden tuti” – meséket nem vette be a csapat. De elfogadtuk: ez az este nem a siránkozásé, nem a kárörvendésé, és nem is a dicsekvésé, hanem az együtt töltött évek emlékére ülünk az asztal körül. Hiszen mindannyiunkból – szerencsés, vagy boldogtalan, sikeres, vagy örökké keresgélő –, de mégiscsak cserebogár lett.
