Az esti lefekvés is gyakran jelent problémát, sokszor valóságos közelharcot kell vívni, hogy a gyereket lefektessük, majd újabb közelharcot, hogy ágyban is tartsuk. A következő ötletek megvalósításával megpróbálhatjuk a lefektetést békésebbé tenni:
Próbáljunk meg egy megszokott napirendet követni. A lefektetési problémákat előzzük meg azzal, hogy ugyanahhoz az esti időponthoz ragaszkodjunk. Legyen ez fürdés, fogmosás, három könyvből olvasás, a nap átbeszélése, majd villanykapcsolás.
Ne engedjük, hogy ágyából felpattanjon. Amint a kisgyermeket végre lefektettük, próbáljunk meg ragaszkodni ahhoz, hogy ott is maradjon. Természetesen akkor is fel fog kelni, és ki fog jönni, de igyekezzünk a helyére visszaterelni. Beszéljük meg vele, mennyire fontos, hogy kialudja magát másnapra, és mennyire fontos, hogy a teste is pihenjen.
Lehetőleg csak egy kérést teljesítsünk. Az óvódáskorú gyermek számtalan ürügyet fog kitalálni, amivel elkerülhetné, vagy kihúzhatná a lefekvés idejét. Pl. vizet kér, enni kér, mesét kér, esti puszit kér, be kell takargatni, meg kell simogatni. Beszéljük meg vele, hogy ágyba fekvés után csak egy kérését teljesítjük, és válassza ki ő, hogy mi legyen az.
Ne reagáljunk a tiltakozásra. Ha kisgyermek továbbra is nyűgös marad, véletlenül se kiabáljunk vele, és ne is könyörögjünk neki. Maradjunk nyugodtak, gyakorlatiasak, határozottak. Korlátozzuk a beszélgetést és a jelenlétünket a minimumra, beszéljük meg a gyermekkel, hogy ez volt az utolsó jóestét puszi, stb. és azt tartsuk is be.
Soha ne felejtsük el megdicsérni a gyermeket, főleg, ha előző este tiltakozás nélkül feküdt le. Akár készíthetünk neki dicsérő táblát is, ahol egy matricával jelölhetünk minden napot, amikor mindenféle „cirkusz” nélkül került az ágyba.
Legyen nyugalom a gyermek körül. Elalvás előtt ne beszéljünk félelemről, ha pedig a gyermek mégis félne valamitől, feltétlenül nyugtassuk meg. Ha esetleg kísértetek, szörnyek miatt aggódik, biztosítsuk afelől, hogy ilyenek nem léteznek. Ha esetleg egy kutyától fél, olvassunk neki egy barátságos kutyáról szóló mesét.
Előzzük meg a félelmet, amennyire tőlünk telik. Ne engedjünk olyan filmet nézni az óvódásnak, amely esetleg szörnyekről szól, ne olvassunk lefekvéskor ijesztő tündérmesét, és ne játsszunk vele olyan játékokat, ahol ijesztgetni kell egymást.
Együtt tiltsuk ki vele a félelmeket a szobából. Adjunk a kisgyermeknek egy elemlámpát, és egy plüssállatot, és az esti lefekvés menetrendjébe nyugodtan beiktathatunk egy „álom előtti” takarítás programot, biztosítsuk arról, hogy a plüss állat majd megvédi őt. Együtt pásztázzuk vele körbe a szobát, hogy minden rendben van-e. Ha a gyermek úgy érzi, biztonságban van, akkor mindenféle félelmét le tudja győzni.
Mindig maradjunk a közelében, amíg el nem alszik. A gyermekek gyakran felébrednek rossz álmaikból, és megnyugtatásra vágynak. Maradjunk a közelükben, hogy ne féljen, ha felébred. Mindig nyugtassuk meg. Öleljük meg, nyugtassuk meg, hogy biztonságban van. Adjunk neki egy kis vizet, vagy meleg tejet, és adjunk még egy-két jó éjt puszit.
- Németh Ági -
