A pohárból itatás ugyanolyan testhelyzetben történik, mint a kanalazás. A pohár szélét a csecsemő szájához érintjük és a folyadékot igen lassan engedjük a szájába folyni, időt hagyva, hogy azt felszürcsölhesse. Eleinte legjobb mindig csak 1-2 kortyot venni a pohárba, s ha kiitta, utána tölteni, mert így biztosan keveset csurgatunk a szájába, és kisebb a veszély, hogy „cigányútra szalad”. Türelmes gyakorlással csakhamar oda fejlődik a dolog, hogy a csecsemő egyre gyorsabban és egyre többet tud inni. Néha annyira, hogy gyorsabban fogyasztja a tápszert pohárból, mint a cumis üvegből. A gyorsaság természetesen nem cél. Csak az a tempó engedhető meg, amelyet a csecsemő szívesen követ.   Örömét, aktivitását fejezi ki a csecsemő azzal, hogy csakhamar megkíséreli megfogni a poharat. Ezt semmi esetre se akadályozzuk meg. Sőt, inkább segítsük elő. Különösen az a jó, ha két kézzel nyúl a pohárhoz, mert akkor nemcsak megfogja, hanem tartja is. Ha erre sikerül rákapatni, már 4-5 hónapos korában is elég biztosan tudja fogni, s a szájához tartani, nekünk ilyenkor többnyire már csak a pohár fenekét tartva kell segítenünk.

Később, a 7-8 hónap körül a jól szoktatott csecsemő már biztosan és egyedül iszik. Természetesen nem az a lényeg, hogy „időrekordot” csináljon, hanem, hogy megszerezzük a csecsemőnek a függetlenség örömét az étkezésben is.

Sajnos sok édesanya ma is ragaszkodik az elavult táplálási formához, a cumisüveghez. Valóban kényelmes „társa” a babakornak, de igyekezzünk csak a híg táplálék esetén használni. Talán nem árt tudni, hogy milyen hibák fordulhatnak ilyenkor a leggyakrabban elő.

A cumiztatáshoz éppen úgy vegyük ölbe a csecsemőt, mint a kanalazásnál. Csak akkor áll jól a kezünk ügyébe az etetés, ha a csecsemőt félig ülő, dőlt helyzetben tartjuk, tehát úgy, ahogy a fiatal ülni még nem tudó csecsemőt fogjuk.

Fekvő helyzetben tilos cumiztatni, mert úgy a csecsemő könnyen félrenyel. Nem egy fiatal csecsemő fulladt már meg azért, mert fekvő helyzetben etették. Nagyon veszélyes, ha fekvő helyzetben úgy cumiztatjuk a csecsemőt, hogy az üveget párnával alátámasztjuk, és a csecsemőt magára hagyjuk. Ha ebből baj származik, az édesanyát joggal vonja felelősségre a törvény.

Hiba, ha a cumi nyílása túl kicsi, és a csecsemő igen nehezen tudja az ételt kiszívni, tehát elfárad, mielőtt jóllakott volna. Ez ritka ugyan, de előfordult olyan eset is, hogy a csecsemő napokig éhezett, szakadatlanul sírt, már a legkülönbözőbb betegségekre gondoltak, de senki sem vette észre, hogy a cumisüveg cumiján nem volt nyílás, mert a tapasztalatlan édesanya azt hitte, hogy azt úgy kell használni, ahogyan vásárolta.

Az ellenkező – de annál gyakoribb – hiba a túl nagy nyílás. Az édesanyák nagy része ugyanis úgy gondolja, hogy minél bővebb sugárban folyik a tápszer a csecsemő szájába, annál jobban megy az evés. Ez tévedés. Nagyon is rossz a túl bő nyílás, mert arra készteti a csecsemőt, hogy gyors ütemben nyeljen, amire – különösen a fiatal csecsemő – nem mindig képes. Ilyenkor nagyon könnyen félrenyelhet, aminek igen súlyos következménye is lehet, pl. tüdőgyulladás.

A cumisüveg cumiján a lyukak akkor megfelelőek, ha az üvegben lévő tej vagy tápszer lefelé fordítva csak megrázásra, illetve rázás nélkül csak lassú cseppekben ürül. Idősebb csecsemőnek, aki gyorsabban, nagyobb kortyokban nyel, lehet valamivel tágabb nyílást készíteni. Ugyancsak kissé tágabb nyílás kell a valamelyest sűrűbb tápszerhez. Ha az üvegben lévő étel sugárban ömlik, akkor a cumisüveg cumija rossz, használhatatlan.

Mielőtt hozzáfognánk az etetéshez, fordítsuk az üveget a cumival lefelé, hogy a cumiból ürüljön ki a levegő. A csecsemő, ha az ajkát a cumival érintjük, kinyitja a száját, és a cumit nehézség nélkül a szájába tudjuk adni. Az etetés elején tartsuk az üveget csaknem vízszintesen, ezzel is fékezzük a folyadék áramlását.

Ahogyan az üveg ürül, emeljük az alját egyre feljebb, figyelve arra, hogy a levegő ne kerüljön a cumisüveg cumijába, nehogy azzal szívja tele magát a csecsemő.

Csak a helyes cumiztatás tudja – úgy-ahogy – kielégíteni a csecsemő szopási kedvét, s ha nem is pótoljuk vele a szopás örömét, legalább megközelíti a táplálás normális formáját. Csak ha megfelelő a cumiztatás, tudjuk megfigyelni azt is, hogy a csecsemő jó étvággyal eszik-e, ami a mennyiség helyes megállapítása szempontjából nagyon fontos.

Azonban gyümölcspépet, tejpépet és főzeléket az első kóstolgatástól kezdve kanállal adjunk a babáknak!