200 éve született  Louis Braille, a róla elnevezett Braille-írás kitalálója.

Az ember egyik legkifinomultabb érzéke a tapintás. Az egymástól nem egészen egy milliméterre lévő felületi különbségeket is érzékelni tudjuk. A pontot először íráselemként Charles Barbier százados használta, azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is eltudják olvasni a parancsot. Az ő általa megalkotott pontrendszert – mely 36 hangot jelölt – fejlesztette tovább Louis Braille (1809-1852), aki később megalapított a párizsi vakok intézetét.

Braille hároméves korában vakult meg, amikor apja szíjgyártó műhelyében a szerszámokkal játszott megcsúszott a kezében az ár, és a szemébe fúródott. Ennek következtében szemgyulladást kapott, és mindkét szemére megvakult. Mindezek ellenére kiválóan játszott csellón és orgonán, 1819-ben pedig ösztöndíjasként Párizsba került, a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe. Ide látogatott el Barbier százados, hogy bemutassa írásrendszerét, amely azonnal felkeltette a fiatal Braille érdeklődését. Rövid időn belül kidolgozta a módosított változatot, amellyel egyszerűen lehetett írni. Később zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette.

1829-ben publikálta írásrendszerét, de még évekig finomítgatott rajta. Rendszerét diáktársai elfogadták és használták, mégsem terjedt el széles körben még jó ideig. Saját iskolája – ahol pedagógusként dolgozott tovább – csak halála után, 1854-ben vezette be a Braille-írást. Magyarországon már az évszázad vége felé használni kezdték, ám Angliában csak a 20. század első harmadának végén vették át. A pontírásként is emlegetett írásmód mára már általánosan elfogadottá vált. Minden jel – más néven sejt – kiemelkedik a papír síkjából, és hat pont kombinációjából áll.

Minden nyelv saját Braille-írással rendelkezik, melyet hol kisebb, hol nagyobb – például kínai – módosításokkal igazítottak az adott nyelv igényeihez. Később még több rendszer is létrejött a vakok megsegítésére, melyek közül említést érdemel Abraham Nemeth kódrendszere, ennek segítségével a korszerű matematikában és tudományokban használt különleges szimbólumok is leírhatók.

Mivel a Braille-írás meglehetősen terjedelmessé teszi a szöveget, elterjedésével egy időben törekedtek annak rövidítésére, így létrejöttek rövidírási-rendszerek, hogy gyorsítsák az írást, és helyet spóroljanak a papíron.

Napjainkban az úgynevezett „papír nélküli” elektronikus Braille-kijelzőknek köszönhetően nagyon sokféle információt el lehet olvasni pontírásban, mely bár kissé hosszabb ideig tart, mint amikor egy látó olvas, de mégis óriási segítség a vakok számára.