Az ember amióta megszelídítette a farkast – a kutya ősét –, rájött, hogy az állatok sokféleképpen szolgálhatják a boldogulását. Egyrészt, ha mindezt jól csinálja, egyfajta kölcsönösség, harmónia alakul ki ember és állat között, másrészt nem csak a testét táplálja, hanem az érzelmeit is fejleszti. A modern ember mindezt már természetesnek veszi, nem lepődünk meg, ha valaki kutyát, macskát, papagájt, egeret, kígyót, görényt, hörcsögöt, halat tart otthonában. A legtöbb ember barátjának tekinti őket.

Eleinte a kutya volt az ember legjobb barátja, ma már bármilyen állat betöltheti ezt a szerepet, kinek milyen igénye van. Sokan választják a kisebb termetű kutyákat, akiket lakásokban, házakban tartanak, és az igen közeli viszony miatt szép lassan felruházzák a négylábúakat emberi tulajdonságokkal. A kutya érti, amit mondok – állítják azok, akik kedvencüket családtagként kezelik. Ebből következően jön a fura helyzet, hogy a kutya ellopja a fél grillcsirkét az asztalról, mert a gazdi azt hitte, ha megmondta érthetően a kutyának, hogy „az a csirke nem a tiéd”. S gondolja, hogy a kutya érti, és semmiképp nem mászik fel érte, ha őrizetlenül hagyja. Sokan elmagyarázzák a kutyájuknak a dolgokat, hogy mi, miért történik, ő pedig zavarodottan néz jobbra-balra. Például a gazdi eszeveszett gesztikulációval adja a kutyus tudtára, hogy ő bizony négy napra elmegy síelni, de ne aggódjon, nemsokára hazajön.

Innen már csak egy lépés, hogy lassan a kutyát, macskát valamilyen pótlékként kezeljük. A legtöbb ember jó társaságnak tartja az ebet. Beszélget vele, elmondja neki a napi dolgokat, akár politizálhat is, megbeszélhetik az esti tv műsort. Az állat ugyan nem szól vissza, de jó esetben meghallgat, odafigyel ránk, ami sok ember életéből valamilyen ok miatt hiányzik. Az idősebb embereknek jó társaság egy kutya vagy egy macska. Értelmet ad az életüknek, van kiről gondoskodni, és napi feladatokat is jelent. A séta, az etetés, mind-mind olyan napi rutin, ami sok idős ember számára erőt, energiát ad, ha nincsen senkije. Persze másfajta állat is jó lehet, például a papagáj szintén hasonlóan elfoglalja az idősebb embereket – de mondjuk egy kígyó vagy egy egzotikusnak számító madárpók kevésbé.

Az állatok – főleg a kutya vagy a macska – betölthetnek egyfajta gyerekpótlékot is. És itt már átlépünk a veszélyes területre, amikor nem önmagában az állat kedvessége a meghatározó, hanem életünk egyik hiányát igyekszünk vele pótolni! Ez persze nem feltétlenül káros, ám bizonyos ponton túl csupán neurózisunk ugató-nyávogó megnyilvánulásai lesznek házikedvenceink.

Hányszor képzeltük el magunkat, mikor még nem volt férjünk vagy párunk, hogy vénlányként ülünk otthon egyedül, és nyávogó macskákat simogatunk, unott fejjel. Sok embernek nem adatik meg, hogy gyereke legyen, emiatt a rengeteg szeretet, amit adni szeretne, valaki másfelé irányul. Legyen az kutya vagy macska. A kutyát így öltöztetni kezdik, emberként bánnak vele, maguk mellé veszik az ágyba, beszélnek hozzá, dédelgetik, mindenhová magukkal hurcolják, és erős érzelmeket sugároznak irányába.

Ettől a legtöbb kutya összezavarodik, gyakran elveszíti állati mivoltát, hisz ő kutya, egy állat, nem lehet más funkciója, s ez a helyzet teljesen összezavarja a gondolkodását. Helyes körülmények között a kutya a család – mint falka –, legalsóbbrendűbb tagja. Ha felemeljük ebből a sorból, s neki kell vezérként viselkednie, az igen megerőltető egy kutya számára, s a gazdi sem jár jól: egy nevelhetetlen, senkire sem hallgató állattal kell együtt élnie. Igaz, az ilyen kedvenc sok foglalkozást kap, amit sok kutyatársa életéből hiányzik. De ettől, még nem normális ez a viszony.

Ember és állat élhet tehát barátságban, mint a mesében Róbert Gida és Micimackó. Kölcsönös tisztelet és megértés, adni és kapni – ez a helyes barátság. Ám néha átfordulhat mindez fura törődési mániává, mint a gyerekként való gondoskodás, vagy az emberi tulajdonságok felruházása.

Tarthatunk kutyát, macskát, pókot, kígyót, egeret, patkányt, madarakat, nyulakat, de akár majmokat is otthonainkban, mégis figyeljünk arra, ha a privát területünkre engedjük az állatokat, állítsunk fel bizonyos szabályokat, amik betartásával problémamentesen élhetünk együtt velük. Ez a gazda és az állat érdeke.

(A sorozat következő részében a haszonállatok és az ember viszonyáról olvashattok.)