"Üdvözlünk a valóságban!" - köszönt a TheUglyBugBall.net, majd rögtön el is kezdi ecsetelni, hogy miről is szól ez a kifejezetten rondáknak fenntartott társkereső oldal. És miről is? Sajnáljuk a csúnyát és ítéljük el, aki szép?

Mikor összetalálkoztam a világon egyedülálló módon kizárólag szép embereknek szóló társkereső oldallal, rengeteg kérdés vetődött fel bennem azonnal. Ezek közül is az első, ami egyben a legközhelyesebb is, de ettől még jogos: nem úgy volt, hogy a szépség relatív? És ha így van, ki dönti el, hogy ki regisztrálhat az oldalra? Ki mondja meg, hogy például én vagy te elég szépek vagyunk-e, megfelelünk-e a felállított mércének? Egyáltalán, mi a mérce? A saját belátásom? Vagy van egy direkt erre a célre kifejlesztett radar, esetleg tűzfal, mely visszadob, ha nem felelek meg? Ez utóbbi nyilván kivitelezhetetlen (legalábbis egyelőre), az előbbi pedig mit garantál azok számára, akik abban a reményben lépnek be az oldalra, hogy itt majd csak és kizárólag szép emeberekkel találkozhatnak? Semmit. Azon kívül, hogy tudni fogják, itt senki sem szenved önbizalomhiányban. Végül annyiban maradtam magammal, hogy felmentem a buta ötlet kitalálóit. Végül is nem elég pozitív eredmény-e már az is, hogy sokan regisztrálnak az oldalra? Ez is mutat valamit. Történetesen azt, hogy vannak még, akik önbizalomtól duzzadva bátran merik kijelenteni: márpedig ők szépek!

Ennyivel le is rendezném a témát, de úgy tűnik, kísért a dolog. Minap még egy ennél is bizarrabb társkeresőbe botlottam. A The Ugly Bug Ball erős kérdéssel indít: nincs még eleged belőle, hogy miközben egyre több ember regisztrál a manapság nagyon is népszerű online társkeresőkre valós igényekkel, addig ezek a társkeresők nem átallanak hamis képekkel, kedves és szép, a tengerparton kéz a kézben sétáló párocskákkal manipulálni minket? Ha nem lenne jó a téma, azonnal fordulnék vissza, vagyis zárnám be a böngészőm, mert ez már önmagában is olyan demagóg, hogy nehezen hiszem, lehet majd még übereleni, pedig... Ebben a mondatban benne van a magát csúnyának tartó ember minden keserűsége, mellyel nem hiszi el, hogy ez a kép a valóságban is létezhet, és nem csak az ő manipulálására/provokálására került a főoldalra. Épp ezért jött létre az oldal - írják -, mert ők tudják, hogy mindez soha nem lesz valóság. A valóság egészen más, aki pedig nem mindig örül annak, aki a tükörből tekint vissza rá, az éppen jó helyen jár. Ettől aztán még kellemetlenebbül érzem magam. Velem is előfordul, hogy reggel nem tetszik, amit a tükörben látok, na de ezért egyből száműzni magam az általuk megnevezett "valóságba"? Nem őrültem meg!

A szöveg alatt aztán néhány teljesen átlagos fotó figyel a tagokról. Semmi olyan, ami taszítana vagy undort keltene, csupán egyszerű, hétköznapi emberek. Az a férfi a bal felső sarokban például pont olyan, mint akivel reggel a pékségben találkoztam. Elsőre talán kicsit mogorvának tűnik, de ahogy a pultos hölgyre mosolyog, azonnal megszépül, arca kedves és szeretnivaló ábrázatot ölt. És a lényeg, a meggyőzőnek szánt érvelés, számomra pedig a végső döfés következik: öt csúnya igazság a randizásról. Egyfajta promó, mellyel meggyőznek, te is ide, közéjük, a csúnyák közé tartozol. Hogy is lehetne ez másképp?

1. A randizni vágyók több mint a fele egyáltalán nem csinos, így minek abban az icipici tóban horgászni, melyben a csinos halak úszkálnak, mikor itt van helyette a nagy óceán. A halai csúnyák ugyan, de sokkal több a választási lehetőség. (Alatta egy kis kördiagramm, melynek tanúsága szerint az említett randizók mindössze 5 százaléka a valóban szép, 25 százalék elmegy, míg a maradék 70 százalék csúnya. Hogy honnan vannak az adataik, miféle felmérés az, mely erre az eredményre jutott, nem tudni.)

2. A csúnya embert jobban érdekli a bensőd. A szép emeberek rendszerint felszínesek, sőt egyenesen bunkók. (?)

3. A ronda külsővel megáldott emberek sokkal többet csalódnak életük során, így megértőbbek is a másikkal szemben. Ők sokkal érzékenyebbek, tapintatosabbak és lojálisabbak is. Tudják értékelni a másik ember közeledését.

4. Egy nagy előny: ha ronda a párunk, senki sem próbálja majd elhódítani tőlünk.

5. És a végső érv, a pénz: a szépeknek egy randi során is sokkal nagyobbak az elvárásaik, míg a csúnya ember örül neki, hogy egyáltalán törődnek vele, így nem akarja majd, hogy puccos étterembe vigyék, megfelel neki egy sima is. (Ráadásul a csúnyák társkeresője olcsóbb is, mint a szépeké.)

Elolvastam az öt pontot és azóta is csak ámulok. Vajon más is érzi ebben a mélyről jövő és egy picit sem burkolt diszkriminációt? Vicc ez vagy komoly? Mert viccnek nagyon rossz, komoly álláspontnak pedig megdöbbentően elfogult és kirekesztő. Engedje meg nekem a kedves olvasó, hogy mindenféle álszerénységet mellőzve, de függetlenül a fizimiskámtól hadd legyek felháborodva minden szép ember nevében! Még mindig csak ott tartunk, hogy a szőke buta, a barna jó háziasszony, a vörös meg nyilván prostituált hajlamokkal megáldott? Még mindig csak addig jutottunk, hogy a széppel vigyázni kell, mert nem elég, hogy beképzelt, de még felszínes is és direkt bántó, míg a csúnya az csak jó lehet, mert hát szegénnyel hogy elbánt a sors? A szépek nevében kérem ki magamnak ezt a rossz viccet!