A tavaszvárás hosszú böjtje húsvét vasárnapja előtt negyven nappal, hamvazó szerdán kezdődik. Ez a szokás Jézus szenvedését szimbolizálja, nem kifejezetten magyar szokás. A böjt utolsó hete a nagyhét. Ennek is legszigorúbb napja – Krisztus kereszthalálának napja – a nagypéntek. Ezen a napon csak hideg ételek kerülnek az asztalra, aszalt gyümölcs, pattogatott kukorica, savanyú káposzta. Vannak, akik semmit sem esznek nagypénteken – a pálinka azonban kivételes helyzetben van ilyenkor...

Szokás nagypénteken a hűs tavaszi patakvízben megmártózni – a megtisztulás, és az egészség megőrzése érdekében. Néhány tilalom is vonatkozik erre a napra: tilos szárnyas állatot levágni, tilos szántani. Ez utóbbi tiltás Jézus „földbe temetett testének védelmében” alakult ki.

Nagyszombaton a templom előtt mágiát raktak, és felszentelték a tüzet. Az óriási templomi gyertyát is ezzel a tűzzel gyújtották meg. Sokan nagyszombatig egyáltalán nem raktak otthon tüzet, és a templomi mágiából vett parazsat vitték haza, azzal főzték meg az ünnepi ételt.

E szombat a főzés jegyében is telik. A húsvéti sonka, és kalács ekkor készül. Ám a húsvéti lakoma előtt a feltámadási körmenet indul útjára. Az ablakokban gyertya ég, Jézus feltámadásának szimbólumaként. Hazaérve véget ér a böjt, felvágják a sonkát – enélkül nincs húsvét.

A sonka elkészítésének is anyáról leányra szálló hagyománya van. A méretes füstölt disznó lapockát vagy hátsócombot főzés előtt egy nappal vízbe áztatják, hogy ne legyen túl sós. Fontos, hogy hideg vízbe tegyék fel főni, és ha megpuhult, a főzőlében marad addig, amíg teljesen ki nem hűl.

Ezen a napon, nagyszombaton készülnek a szebbnél szebb hímes tojások is. A hagyományos díszítés, amikor levélkét tapasztanak a vizes tojásra, azt szorosan harisnyába bugyolálják, és hagymahéjában főzik úgy negyed órán keresztül. A kert végében megbújó pitypanggal, vagy céklával, meggyel, dióval, csalánnal is színezték a tojásokat. A viaszos előrajzolás, és a tojáskarcolás is tipikusan hagyományos eljárások. Avarkori ásatások bizonyítják, hogy a tojásfestés igen régi – a kereszténység előtti időkből való – szokás.

Húsvét vasárnapjának hajnalán sokan a napfelkeltében gyönyörködtek. Ezen a napon került asztalra a bárány – levesként, rántva, tűzdelve és pörköltnek elkészítve. A húsvéti bárány a fegyvertelenség szimbóluma a vadállatokkal szemben. Ezen kívül az ótestamentumban áldozati állat is volt, azóta Jézus halálát szimbolizálja.

Húsvét hétfő, hagyományosan vízbevető hétfő a fiatalság ünnepe, a vidámság, az örömködés napja. Hajdan a legények a lányokat a patakpartra „hurcolták”, majd a hideg vízbe mártóztatták. A víz tisztító, szépítő erejében sokan ma is hisznek. A máig legelevenebben élő népszokás a locsolkodás, különösen Kelet-Európában maradt fenn. A vödör víz elengedhetetlen kelléke a vidéki öntözésnek. De a kölnivizet is használják a lányok, asszonyok meglocsolására. A verssel kísért szépítő öntözés  után a felnőtt vendégeket leültetik, húsvéti sonkával, borral, süteménnyel kínálják. Régen a lányok a hímes tojásokat kis kosárkába rakták, s onnan adták a locsolkodóknak.

Végezetül íme egy hagyományosan magyar locsolóvers:

"Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!"

Több húsvéttal kapcsolatos cikk:

$$3077$$