Attól függetlenül, hogy kérleltem nyugodjon meg, és másnap reggel kulturáltan, emberekhez méltóan leülünk, és megbeszéljük, hogyan tovább! A telefonbeszélgetést követően talán egy óra sem telt el, és megjelent a nagyobbik lányával, fürdeni jöttek, mert a szüleinél nem divat a fürdőszoba. Rossz volt látni, hogy mit tettem, hova le nem süllyedtem. Valahányszor rápillantottam a sírás kapott el. Volt bennem harag, düh, csalódottság, és hatalmas nagy utálat magam iránt. De Ildi ahányszor feljött egy nap a lakásba, annyiszor rúgott még belém egyet. Például elmondta, hogy mennyire rendes az a fiú, milyen jó vele az ágyba, és a szülei is milyen rendesek! Majd megjegyezte, hogy egy hetem van, hogy kiköltözzek a lakásból, mert ha nem, kidobat a tesójával!

Mondtam neki jól van, rendben van, de mivel én már nem bízom benne, írjuk le ezt egy papírra. Kértem tőle, hogy adjon vissza valamennyit a pénzemből, mert semmi étel nem volt otthon. A válasza az volt, hogy milyen pénzedből? Már nem akartam vitát, ráhagytam a dolgot. Csak ültem némán, bután a lakásba, és azon törtem a fejem, hogyan tovább! Nem volt a kártyámon pénz, így nem tudtam telefonálni, nem volt ennivalóm, a nethez nem tudtam leülni, mert még a modem zsinórjait is elvitte. Csak vártam, és bíztam benne, hogy megcsörren a telefonom és egy barátom lesz.

Hétfőn délelőtt már annyira éhes voltam, hogy leszereltem a számítógépről a webkamerám, és elvittem egy Pc bontóba eladni. Nem kaptam érte egy nagy összeget, ezért vettem egy modem kábelt, tudván azt, hogy így könnyebben felveszem az ismerőseimmel a kapcsolatot, mert ha telefon feltöltőkártyát veszek, az véges lesz! Majd elmentem a boltba kenyeret, szalámit venni. Hazaérve leültem enni, de alig-alig ment le egy falat, fájt a gyomrom, szédültem. Minden percben arra gondoltam, azt kérdeztem magamtól, mit, hol rontottam el? És hogyan tovább? Hova fogok menni, és miből?

Felmentem az Msn-re, gondolván, kicsit elterelem a gondolataim. Még szinte be sem léptem, egy ismerős lány, akivel előzőleg nem sokat beszéltem, dumcsizni hívott. Kérdezte, hogy vagyok, mi van velem? Nem akartam terhelni a gondjaimmal, így nem írtam meg neki az elmúlt napok történéseit. Az éjszakába belenyúló beszélgetésünk lett. Nagyon jó volt, mert amíg vele beszélgettem, nem törtem a fejem, élveztem a társaságát.

Másnap reggel ismételten előkerültek Ildiék. Természetesen, mint mindig, belém kötött! Igyekeztem nem rá figyelni, ezért ismételten a nethez ültem, és beszélgetni hívtam a hölgyet, akivel előző nap beszélgettem. Ismételten az egész éjszakát végig beszélgettük. Szerdán már annyira feszült voltam, hogy nem tudtam oda figyelni a dolgokra, és ez a hölgynek is feltűnt! Kérdezgetett, hogy mi a baj, miért vagyok ilyen furcsa? Már nem bírtam tovább, és elmondtam neki mindent! Mire felajánlotta, hogyha gondolom, ő tud nekem segíteni, kiad egy szobát, ha nekem ez megfelel. Természetesen én ezt visszautasítottam, mert nem szerettem volna a későbbiekben, hogy az legyen, hogy kihasználtam, és az igazat megvallva, nagyon szimpatikus lány volt számomra.

Csütörtökön délelőtt hívott a gyerekkori barátom, akinél anno dolgoztam, hogy mi van velem, hogy vagyok? Elmondtam neki is mi történt, ő azonnal kocsiba ült, és eljött hozzám! Mondta, hogy most per pill nem áll ő sem túl jól anyagilag, de annyit tud segíteni, ha valahova el kell vinni, akkor elvisz szívesen, és tud adni valamennyi pénzt is, hogy pár napig ennivalót tudjak magamnak venni! Csütörtökön már tudtam, hogy nem lesz hova mennem, így megkérdeztem a hölgyet, hogy tényleg komolyan gondolta, amit írt, és nem lenne-e gond, ha oda mennék pár napra? Írta, hogy dehogy lenne gond, menjek nyugodtan!

Így még csütörtökön a barátommal elindultunk hozzá. Illetve egy kórházba, mert műtötték, és ő ott volt. Beköltöztem hozzá. Az első perctől kezdve úgy viselkedtünk egymással, mint egy szerelmes pár, és a hölgynek a kislánya is elfogadott. Azóta nagyon boldog párkapcsolatba élünk, megvolt az eljegyzésünk is, rendbe jött az életem, édes anyukámmal is kibékültünk olyan szinten, hogy még nyaralni is voltak nálunk.

Sokan kérdeztétek hány éves vagyok? Nemrég töltöttem be a 31 életévemet!

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását, nem is tudjátok, mennyit segítettetek vele!

Remélem sok ember számára tanulságos kis történet ez, és még mielőtt az ember hülyeséget tenne, elgondolkodik előtte, hogy az biztos, hogy jó neki, vagy sem?

A történet előzményei:

$$1036$$

$$1386$$