Rövid előzmény, hogy valamely kép kialakuljon bennetek, miért volt derült égből a villámcsapás, amikor kisfiam az édesapjához költözött.

Mint legelső cikkemből kiderül, nem volt felhőtlen a gyermekeim felnevelése. De minden nehézségem ellenére ragaszkodtam, hogy apa tartsa a kapcsolatot a gyerekeinkkel, hisz sosem tudhatni mit hoz a jövő, és nem szerettem volna, ha egyedül maradnak a nagybetűs életben. Sokáig kisfiam sírva fakadt ha apa jött és elvitte. Kislányom szívesen ment hozzá mindig. Egyszer csak eljött az idő: apának új kapcsolata lett és ezzel anyagi helyzete is nagy mértékben megváltozott: apás hétvégeken kirándulások, meki, mozi, állatkert és sorolhatnám, mind az, ami nekünk csak álom volt.

Kisfiam 2003 februárban se szó se beszéd átköltözött apához, annyit se mondott mukk.

Ekkor írtam kisfiamhoz ezt a verset:

Egy hosszú nyári éjjelen megszülettél gyermekem. Megjöttél, hisz vártalak, s a szívembe zártalak. Nőttél, nőttél, cseperedtél, szeretetben nevelkedtél. Ám egy téli reggelen, megbántottál gyermekem. Fájó szívem vérzik nagyon, míg csendben tűröm bánatom. Azt azért még elmondom: szertelek én nagyon, nagyon!

2003. Február Hónapokig nem jelentkezett, majd jött egy levél a bíróságtól, amit kisfiam írt, azzal a szöveggel, hogy kéri a bíróságot helyezze el őt apánál és a döntését véglegesnek tekinti. Ebben az évben halt meg édesapám is, egyszerűen nem tudtam mi is fáj jobban.

Pannámnak, kislányomnak

Kicsi bimbó, nyiladozó, karjaimban álmodozó. Szereteted körül karol, kedvességed oly megható. Gyógyír vagy Te lelkemre, fájó vérző szívemre, Maradjál meg ilyennek, ó... Te drága, szép gyermek Szeretetem végtelen, s körül ölel: féktelen. Legyen boldog életed, ezt kívánom most Neked.

Közben eljött a karácsony...  kislányommal készülődtünk: fenyő díszítés, ajándék csomagolás, sütés-főzés... Eljött a várva várt ajándékozás és mi csak néztük a fát, majd egymást. Felválltva. Majd Panna csak ült a fa alatt és sírva fakadt... Kislányom felhívta testvérét, jöjjön haza amíg az ajándékot átadjuk egymásnak... Na igen, csak apa nem engedte... Sírva, de összecsomagoltam lányom és fiam ajándékát és elengedtem apához, hogy a testvérével tölthesse az ünnepet. Maradtam egyedül, fájó emlékeimmel és magányommal.

Az idei karácsony lesz az első azóta, hogy szenteste együtt lehetünk hárman... Azon a karácsony estén írtam:

Karácsony van: sötét... hideg, Idáig hallom dobban a szíved. Eszem tudja nem vagy már, Szívem veri: itt hagytál. Vágyom féltő, édes ölelésed, mi volt... de el nem múlt, csak csendes álomba borult. S én tűröm fájdalmamat csendben ülve a fenyőfa alatt. Meghaltál... vagy csak álom... Azóta keserű éjjelem s nappalom. S az égbe száll fel keserű sóhajom. Oly mélyen hiányzol nekem, tán párbajra hívom életem... Megnyithatnád a Mennyeknek kapuját, hogy ne kelljen szenvednem a mindennapok poklát. S én szárnyalva rohannék az égen át: hogy ölelhessél-ölelhesselek Édesapám. De egy vigaszom azért maradt: itt ül Panna a fa alatt. Kicsiny szeme csillog, a baj az, hogy sír nagyon. Siratja az emlékeket, amit veled élhettünk meg Még elmondani érzéseit nem tudja, de én látom: FÁJ a szíve nagyon. /2003. Szenteste/

Mindenkinek kívánok BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT A SZERETTEIVEL!!!

Halacska

Kapcsolódó történet: 

$$1232$$