Az akkori időkben, vagyis a tizennyolcadik és tizenkilencedik században, a szüreti bál meghatározott időben zajlott, Szent Mihálytól – szeptember 29. – Simon- Júdás – október 28. – napjáig. A Dunántúlon például Orsolya napján, – október 21-én - Tokaj hegyalján pedig Simon- Júdás napján mulattak az emberek. A felvonuláson bírót és bírónőt választottak a legügyesebb csőszlegények és csőszlányok közül. A bíró és bírónő kocsiját két pandúr kísérte lovon. Hatalmas fürt szőlőkkel díszítették fel a termet az ügyes kezű asszonyok és lányok. A legnagyobb és legszebb szőlőfürt központi helyre került. Ennek a dísznek fontos szerepe volt a bál során, hiszen az éjszaka folyamán meglehetett kísérelni ellopni, ám a szőlőlopás meghiúsítása a csőszlányok és csőszlegények feladata volt. Ha nem sikerült senkinek ellopnia a díszt, az éjszaka végén kisorsolták azt.

Az első Világháború után a családok nem egyszerre szüreteltek, de a szüreti bál  így sem maradhatott el, általában a szüret után két- három héttel tartották utólag. A vigadalom megrendezését mindig más család vállalta el, a gazdát pedig bálkirálynak nevezték ki. A termet szintén szőlővel díszítették, közepére pedig hatalmas szőlőkoszorút függesztettek. Akinek sikerült a koszorúból szőlőt lopnia, annak bírságot kellett fizetnie, a szőlőlopásra pedig magyar népviseletbe öltözött csőszlányok és csőszfiúk vigyáztak.

A két Világháború  között nem csak a szőlőtermelő településekre volt jellemző a szüreti mulatság. Az ilyen helyeken ökrös és lovas fogatokon vonultak végig, a zenészek egy külön kocsin, egy hordó körül foglaltak helyet, és a felvonulásban maskarások is részt vettek. A bálteremben felakasztott szőlőfürtöknek itt is fontos szerepük volt, hisz ebből is lopni kellett. Aki lopni próbált és észrevették, azt tréfásan megbüntették. A szüreti bált a reggelig tartó parkettakoptatás fejezte be.

A tokaji szüreti felvonulás még napjainkban is turista látványosságként szolgál. A felvonuló  sokadalom élén két lány sétál, közöttük egy legénnyel, aki az úgynevezett kapáscímert viszi. Mögöttük a két sáfár  érkezik, utánuk pedig két fiú, akik a baksus figuráját – a baksus egy hordón keresztbe tett lábbal ülő bábú, kezében lopótökkel és pohárral – viszik. Őket követik a szőlőkoszorút vivő lányok szekereken és vontatókon. Az ünneplő felnőttek és gyerekek egyaránt kereplővel zajonganak, ám a tömegben fellelhetők álarcos személyek is. Ők lehetnek akár nőnek öltözött férfiak, akik a tömegből kiszemelt áldozataik karjára raffiát kötnek, miután az illetőnek váltságot kell fizetnie.

Nem csak a múltban, de napjainkban is felejthetetlen élményt jelenthet valamely szüreti felvonuláson vagy bálon való részvétel. Aki teheti, mindenkép látogasson el egyre, hiszen nemsokára kezdődik a mulatság!

Forrás: Magyar néprajz 8. kötete