1953-ban születtem az akkori viszonylatokhoz kellő szegénységbe. Anyám bánatára, apám örömére!
Anyám családjában eleve bűn volt „lánynak” születni, mert azt nem lehetett munkára fogni. Mégis kaptam méltó helyem a szívében!
Gyűlölt, mert lány lettem. 1955-be megszületett drága testvérem, aki fiú lett! Szépen növekedtünk, ahogy kell, szépen apámhoz pártoltam, mert ő nagyon imádott engem, azaz nem tett különbséget a gyermekei között.
Ahogy nőttem egyre jobban kimutatta anyám, mennyire utál engem, ahol ért, ütött! Mindenért! Kicsi gyermek létemre dolgoznom kellett, takarítani, tehenet őrizni, gazolni a kertet és sorolhatnám, de akik nem éltek tanyán, nem fogják úgysem érteni! A kicsi öcsém pesztrálása is az én feladatom lett.
Hogy az anyám mit csinált egész nap, nem tudom, mert csak az apám járt el dolgozni. Szeretet és ölelés, esti mese, meg ilyesmi, az életemben nem fordult elő. Én 7 éves voltam, tehenet őriztem, Öcsém 5 éves volt, disznókat őrzött, és biz a disznók kicselezték drága öcsémet, és tilosba szöktek. Anyám fogta a karikás ostort és úgy elverte az öcsém vékonyka kicsi lábait az ostorral, hogy patakban folyt belőle a vér!
Összekapaszkodva zokogtunk, pedig akkor én nem is kaptam verést! A szó szoros értelmében, nyalogattam a testvérem vérző sebeit! Máskor én kaptam a hátamra, bizony kiserkent a vérem.
Sírjak-e, nevessek-e? 1960-ban született még egy öcsém, őt már én neveltem fel. Én tanítottam meg járni, én öleltem, csókoltam, vezettem az első osztályba, épp úgy, mint a másik öcsémet.
Anyám 1968-ban meghalt, 45 éves volt. Ott maradtam 2 fiútestvérrel és apámmal a nagy semmiben, de apám szeretete, lassan elfeledtette a múltbéli veréseket.
Kérdezem én Kedves, aki olvasod írásom: csodálkozol-e azon, hogy gyermekem születése lett életem legcsodálatosabb ajándéka?
Hiába volt kiságy, meg kiskocsi, én a gyerekemet a karjaimban hordtam, mellettem altattam, ameddig csak lehetett!
És ölelem, csókolom, simogatom, becézgetem, nevetek és sírok vele!
Amit kapni szerettem volna az anyámtól!!! Adom a fiamnak!
Én 55 éves vagyok, a fiam 30. Elmegy mellettem, és kopaszodó fejemre lehel egy csókot!
Sok szenvedésért kárpótolt az élet, az én imádott gyermekemmel!
Vecseiné Klára
Kapcsolódó anyagok:
$$1242$$
$$816$$
