Tél nem létezik a trópusi és a száraz égövi tájakon, csak a mérsékelt égöv sajátja. Jellemzői – mint tudjuk – a rövidebb nappalok, a hideg és a legtöbb helyen a hó. Bolygónk déli féltekéjén június, július és augusztus hónapokra esik ez az évszak, ezért lehetségesek olyan hírek nyáron, hogy Ausztráliában esett a hó – bár náluk ez is csak ritkán fordul elő -, illetve ilyentájt az, hogy fürdőruhában készülődnek a karácsonyra. A trópusi és szubtrópusi tájakon nincsenek általunk ismert évszakok, csak száraz és esős időszak, máshol esetleg meleg, nedves és hideg évszak. Kínában egy időben a négy hagyományos évszakon kívül még számon tartottak egy ötödiket is, a nyárutót.
Évszakok azért vannak, mert a Föld tengelye nem merőleges a keringési síkra, hanem azzal szöget zár be. Apró, hosszú távon lejátszódó változásoktól eltekintve ez a szög állandó mértékű, tehát mindig ugyanabba az irányba mutat. Az északi féltekén – nálunk -, akkor van nyár, amikor ez a félgömb fordul a Nap felé – de nem lesz közelebb hozzá. Ilyenkor a Nap minden délben magasan jár az égen, hosszabbak a nappalok és melegebb van. Tehát a Föld és a Nap távolsága nem játszik szerepet abba, hogy mikor van tél és nyár, ezt bizonyítja az is, hogy február 3-án vagyunk a legközelebb a Naphoz, de ez nálunk egyáltalán nem érezhető, mivel ilyenkor nagyon alacsonyan áll forró csillagunk.
Számunkra a legkedvezőbb napállás június közepe táján van, mégis a július és az augusztus a legmelegebb hónap, hiszen idő kell, amíg a tengerek, óceánok, a levegő és a szárazföldek felmelegszenek. Tehát némi késéssel élvezhetjük a jó meleget, ahhoz képest, hogy mikor érte el a Nap legmagasabb égi pontját.
Ha pedig tél, akkor hó, ami 0 Celsius alatt képződő csapadék, a vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre. A hó állapotát tekintve rengeteg félét különböztethetünk meg: van például újhó, melyen belül van vadhó, porhó, hódara, illetve régi hó, melyen belül létezik csonthó, kérges hó, tömött és préselt, valamint úszóhó. Két másik kristályos szerkezetű természeti jelenség is van, az egyik a zúzmara, a másik a dér. A dér nagy hidegben keletkezik a hó, illetve különféle tárgyak felületén, csillogó, laza szerkezetű kristályokból áll. Ha később újhó esik rá, akkor lavinaveszélyes, csúszós réteget képez. Leginkább a fagyos reggeleken figyelhető meg, a harmathoz hasonló körülmények között keletkezik, csak kialakulása fagypont alatt zajlik. A zúzmara a kiálló tárgyakra fagyott ködcseppecskéket jelenti, mely mindig széllel szemben keletkezik.
Igazán látványos, és különleges jelenség a jégvirág, mely olyankor keletkezik az ablakon, ha a szobában lévő pára ráfagy a hideg üvegre. Szerkezete virágokra, levelekre hasonlít, ám olykor geometriai formák is megfigyelhetők.
Tehát télen sem fukarkodik a természet a csodálatos és látványos jelenségekkel, bár cudar az idő, azért nem érdemes otthon kuksolni a tavasz beköszöntéig.
