Összetörve, meggyötörve

szédülök a "semmi-kell"-be,

hittem bennünk, hittem benne,

szárnyaltam csak feljebb egyre.

Hívott, s velem együtt szárnyalt,

tiszta szívvel, tüzes vággyal,

zöld szemében a világgal,

igazgyöngyként csillogással.

Kacagni is volt már kedvem,

új élet nyílt a szívemben,

s szerelemmel egyre hittem:

megtaláltam minden kincsem.

Napról-napra, éjről-éjre

vágytam rá, mint tüzes kéjre,

minden apró rezdülése

lelkem édes zendülése.

Gyönyörű volt, csodaszép,

tündérmese, véget ért.