Utálom a testem!

2009. 03. 20.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Már megint az a piszok média! Azt bizonygatja nekünk lépten-nyomon, hogy csak akkor lehetünk igazán sikeresek, ha vékonyak vagyunk és tökéletesek, ha a hajunk fénylik, mint a gyémánt, ha az ajkunk telt és folyton csillog, ha a szempillánk eszméletlenül hosszú és sűrű. A legszörnyűbb és legelkeserítőbb a dologban, hogy bármennyire is szeretnénk, soha nem leszünk, nem lehetünk olyanok, mint a reklámokban, filmekben szereplő „istennők”. Persze nem is kell, ráadásul azok a modellek sem olyan tökéletesek, de ebbe most ne nagyon menjünk bele.

Azért a felnőtt nők többsége belátja, hogy nem igaziak a tévé sugározta képek, de sajnos még így is szorongást ébresztenek bennünk a reklámok, még így is megvesszük a méregdrága szempillaspirált, a karcsúsító testápolót… Hátha mégis használ. De amíg csak ennyit teszünk, addig még nincsenek gondok. A bajok akkor kezdődnek, ha pszichés problémákhoz vezet a tökéletességre való törekvés.

Fiatal korban a hatások még sokkal veszélyesebbek, nem hiába szenved a fiatal lányok jelentős hányada bulimiában és anorexiában: a média által sugárzott idillikus képet szeretnék elérni, de a küzdelemből nem szállhat ki mindenki nyertesen. Sajnos már egészen kicsi korban párhuzamot vonunk a karcsúság, a szépség és a siker, valamint a boldogság között. Gondoljunk csak Barbie-ra…

Ezek a hatások pedig könnyen idézhetnek elő testképzavart, ami koplaláshoz, illetve evés utáni bűntudathoz vezethet. Ezek az emberek általában kövérebbnek látják magukat, mint amilyenek valójában, és nem hisznek a környezetnek sem. Természetesen szakember segítségére van szükségük, hogy kilábaljanak belőle, de addig, amíg nincsenek tisztában azzal, hogy problémájuk van, nagyon nehéz segíteni. Olyasmi ez, mint a szenvedélybetegségek, a különböző függőségek: amíg a beteg nem kér segítséget, amíg tagadja, hogy bármi baj lenne, addig lehetetlen segíteni.

A pszichés gondok mellett számtalan testi szövődménye is lehet az ilyen jellegű testképzavaroknak – mint a bulimia és az anorexia –, úgy, mint gyomor- és bélrendszeri zavarok, nőgyógyászati gondok, vérszegénység és veseelégtelenség, szív- és érrendszeri problémák, de tönkreteheti a fogakat is.

Az anorexia "látványos" betegség, míg a bulimiát sokáig titokban tudja tartani az illető, olykor még a vele egyháztartásban élők sem veszik észre. Az anorexia az, amikor kövérnek látjuk magunkat és koplalunk, nem eszünk szinte semmit annak érdekében, hogy elnyerjük a csodás karcsúságot. A bulimiás úgy vezeti le a stresszt, a felgyülemlett feszültséget, hogy egyszerre nagyon sokat eszik, ilyenkor hajlamos a napi kalória bevitel többszörösét is elfogyasztani, majd bűntudata lesz és az egészet kihányja.

Az anorexia leginkább a 12-18 év közötti lányokat érinti, 2001-es adatok alapján minden századik lány szenved ebben a betegségben. A legtöbb esetben csak egy ártalmatlan fogyókúrával indul. Csak orvosi segítséggel lehet kilábalni belőle, mivel pszichés betegség ezért először is egy pszihológusra van szükség.

A családtagok is segíthetnek a betegnek, ha megpróbálják rávenni a közös étkezésekre, ezek járjanak együtt valamilyen kellemes élménnyel, nagyon fontos, hogy ne erőltessük bele az étel, akkor csak magába zárkózik. Készítsünk tápanyagokban gazdag ételeket, mindig legyen választási lehetősége. Az adagokat csak fokozatosan, és nagyon lassan lehet növelni.

Teljesen természetes, hogy egy kicsit elégedetlenek vagyunk a testünkkel, hogy le szeretnénk fogyni néhány kilót, hogy el akarjuk tüntetni a narancsbőrt, vagy hogy dús loboncra vágyunk, de vegyük észre a korlátainkat, vagy azt, ha már nincsen szükség több változtatásra, és azt is, hogy nem ezektől leszünk sem boldogabbak, sem sikeresebbek.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top