A Föld globálisan melegszik, mérgezzük az ivóvizet, a levegőt, a talajt és pusztítjuk az élővilágot, mindazért, hogy az ember nevű szörnyeteg feneketlen energia étvágyát kielégítsük. Régen képes volt harmóniában élni környezetével, mára azonban a pénz nevű papír miatt képes akár az életterét is tönkretenni. Bár ez sem olyan egyszerű: amint képes volt az ember, azonnal ártott. Például gyűjtögetés helyett ültetni kezdett, ehhez kivágta vagy leégette az erdőket, mocsarakat csapolt le, stb. Vagyis évezredek óta alakítjuk a természetet, legfeljebb régebben szegényesebbek voltak az eszközeink… És persze kisebb volt a rombolás mértéke.
De ahogy egyre nő a baj mostanában, úgy tér vissza néhányunkban az a furcsa érzés is, hogy nem lesz ez így jó. Egyre több csapással vág vissza a Föld, azért mert nem vigyáztunk rá, és kihasználtuk. Sokat vettünk el, és szinte semmit nem adtunk vissza. Így egyre több emberben jelent meg az igény, hogy helyreállítsa az évek alatt létrehozott károkat. Csoportokba szerveződtek, és lelkesen riogatták a többieket, hogy „baj lesz, jaj nagy baj lesz!” Magukra öltötték a természet színeit, és különböző sokkoló adatokkal riogatták a nagy kényelemben ellustult népet. Fizess, amiért romboltál! A Föld visszavág, és mint egy hatalmas szörnyeteg, ami lassan de biztosan pusztul a belépumpált méregtől, még ott harap belénk, ahol tud! És ezt minden erejével teszi. Villámok, pusztító dühöngő viharok, mindent elsöprő tornádók, földcsuszamlások, földrengések, vulkánkitörések, árvizek, olvadó jégsapkák, nagy szélviharok, jégeső, ónos eső, hatalmas hóviharok, izzasztó forróság. Minden erejét beveti.
És akkor felbukkannak a gyógyítók( Greenpeace, WWF, Levegő Munkacsoport) . A dühöngő szörny szemébe néznek, és azt mondják: Segítünk! A bestia eleinte ellenkezik, majd szép lassan lecsillapodik. A többi ember, akik a szélcsendben előbújnak rejtekeik alól, látják, hogy ez segíthet, és a csoporthoz csatlakozva gyógyításba kezdenek. Kis hajóikkal a nagyok ellen fordulnak, a szigonyokat eltérítik a bálnák felől. Emberláncot alkotva védik a fákat a fújtató pusztító gépseregtől, aláírásokat gyűjtve szembeszállnak a vak pusztítókkal, országok vezetőivel, hogy elég a méregből, elég a pusztításból.
De nem csak elleneznek. Tanácsot is adnak, hogyan használjunk más forrásokat, energiaéhségünk csillapítására. Szélerőművek, napenergia, biomassza, hőforrások. Mind-mind alternatíva, hogy a Földet hagyjuk fellélegezni. De ez nem egyik napról a másikra megy, s az egyénnek is nagy a felelőssége. Neked és nekem. Csak az a baj, hogy ezek a tanácsok sokszor megvalósíthatatlanok vagy megfizethetetlenek! Hiába érezzük lelkünk mélyén, mennyire is fontos a Föld védelme, a hétköznapi gyakorlatban a legritkább esetben jutunk el a megvalósításhoz.
Például: ne ülj autóba, ha nem muszáj, használd a tömegközlekedést. Kár, hogy minden ez ellen szól, csupán környezetvédelmi okokból helyeselhető! Piszkosak a buszok, villamosok, sokan vannak rajta, a csövesek azon alszanak, és drága is: ha valaki utána számol, akkor autóval még olcsóbban kijön. Így hát, amíg nem változik a tömegközlekedést irányítók gondolkodása, addig csak azok fogják használni, akik rászorulnak.
Az energiatakarékos izzók pedig tényleg csak az energiával takarékosak, a pénztárcával szemben nem. Egy izzó kétszer háromszor annyiba kerül, mint a hagyományos, és csak akkor van értelme, ha több ideig világítunk vele. Akkor látszik csak a számlán, hogy takarékos volt. Igaz, hosszabb az élettartama, de nem mindenki engedhet magának egy nagyobb egyszeri kiadást, hogy a ház összes lámpájában az energiatakarékos izzó világítson. Így a természetvédés körülbelül olyan paradoxonná válik, mint a hód elpusztítása a fák védelme érdekében.
A szelektív hulladékgyűjtés a másik nagyon jó kezdeményezés, feltéve, hogy akkora a konyhád, hogy legalább három nagyobb hulladéktároló elfér benne. Egy a papírnak, egy a műanyagnak, egy az üvegeknek. És egy lakótelepi lakásban hová fér el ennyi hulladékgyűjtő? Ráadásul a legtöbb lakótelepen nem valósult még meg a szelektív hulladékgyűjtő udvarok kialakítása sem, így sokan, akik időt áldoznak a különválogatásra, nem tudják hol kidobni. Elvárható, hogy az ember 3 szemetes zacskóval a kezében elbuszozzon hetente kétszer-háromszor egy távoli gyűjtőhelyre? Van ennek realitása? Sőt a meglévő kukák többségét vagy felgyújtották kedves emberek, vagy a csövesek uralta birodalom lett, ahol naphosszat az üvegek között turkálnak, hátha van köztük visszaváltható. Csak a bátrak mernek közelíteni.
A „zárd el a csapot”, vagy a „kapcsold ki a televíziót készenléti állapotból” már sok embernek nem probléma. De a napelemek használata, vagy a fűtésrendszer korszerűsítése annyira drága, hogy sokan szeretnék ugyan, de nincs rá pénzük, nem tudják megfizetni. Így nehéz védeni a környezetet, ha a védelmét szintén a pénz mennyiségéhez kötjük. Az új technológiák drágák, és mindaddig nem lesz nagy előrehaladás, ha újra a pénzhez kötjük természetünk megóvását. A dühöngő fenevadat ez nem gyógyítja meg, sőt akár sokkal nagyobbat is haraphat, amit mi nem biztos, hogy túlélünk.
Kapcsolódó anyagok:
$$2662$$
$$1219$$