Felkerestük a Baptista Szeretetszolgálatot, hogy megkérdezzük, mit tapasztaltak kintlétük alatt a katasztrófa sújtotta Japánban. Révész Szilvia, a szolgálat kommunikációs munkatársa mesélt a veszélyes küldetésről.

„A közhiedelemmel ellentétben Japánba nem önkéntesek, hanem a szolgálat tagjai jártak kint." - tesszük tisztába a dolgokat mindjárt. Fontos ezt kihangsúlyozni, mivel Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója már több mint 40 nemzetközi bevetésen vett eddig részt, sok földrengésnél, cunaminál, katasztrófánál járt, sajnos rengeteg szörnyűséget látott és sok nehézségben segédkezett már. Szakképzett emberekről van tehát szó. A japán eset annyiban más, hogy itt egy hármas katasztrófa-sorozat történt. A földrengést hatalmas szökőár, majd egy nukleáris szerencsétlenség követte.

Természetesen mint minden katasztrófaelhárító vagy egyéb veszélyes küldetéseket vállaló csapat esetében, itt is vannak gyakorlatok, amikor mind lelkileg, mind fizikailag felkészülnek a résztvevők a nehézségekre. "Kollégáink a szakmai gyakorlatok mellett időnként pszichikai tréningeken is részt vesznek, például a magyar FBI-központban - azaz a Nemzetközi Rendészeti Akadémián."

Pavelcze László egyébként nemcsak a szolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója, hanem amint megtudjuk, a RESCUE 24 nemzetközi speciális mentőcsapat vezetője is egyben. Rátermettsége megkérdőjelezhetetlen, Japánban is az ő tapasztalatára volt bízva a csapat, mely egyébként hat főből állt. László mellett Dr. Szilágyi Béla, a Szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója, valamint két amerikai és két japán munkatárs vett részt az akcióban.

Tokióba érkezve a hivatalos szervek külön engedélyével lehetett csak továbbjutni a katasztrófa súlytotta területre - tudtuk meg Révész Szilviától, mert az autópályák is sérültek, így életveszélyessé váltak. Hozzáfűzte, hogy a közlekedési útvonalak használhatatlanná válása volt az egyik legnagyobb akadálya a lakosság evakuálásának, valamint a segélycsapatok bejutásának.

A szolgálat munkatársai Sendaiban 400 menekült élelmezését és ivóvíz-ellátását biztosították egy időre. Ezzel azonban nem ért véget munkájuk, Tokióba visszatérve megszervezték egy nemzetközi baptista központ elindulását, a továbbiakban innen koordinálják majd a segélyezési munkát. Nincs valós alapja tehát azoknak a vádaskodásoknak sem, melyeket az interneten elvétve olvashattunk, és melyek a szolgálat szemére vetették, hogy a veszélyektől félve túl hamar jöttek haza.

„Munkatársaink azért jöttek haza, mert egyrészt teljesítették a küldetésüket, elvitték és szétosztották a magyar adományokat, a szükségeket felmérve élelmiszert vásároltak a rászorulóknak, valamint kiépítették a további segélyezési útvonalakat. Másrészt tény, hogy nem volt rizikómentes a küldetésük. Volt olyan éjszakájuk, amikor 3 óra leforgása alatt 6 földrengést és egy cunami-riadót éltek át. Tekintettel az atomerőmű reaktorjainak meghibásodására, úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy munkájuk végeztével minél hamarabb jöjjenek haza.”

Kérdésünkre, hogy a Szeretetszolgálat emberei hogyan látták a kint élők helyzetét, milyen lelkiállapotban vannak, fel tudják-e dolgozni az eseményeket, a következő választ kaptuk:

”Kollégáim elmondták, hogy a japán emberek nagyon higgadtan fogadták az őket ért megpróbáltatásokat. Tiszteletre méltó az az önfegyelem, az a nyugalom, ahogy pl. Sendaiban a két nyitva lévő élelmiszerüzlet előtt vagy a benzinkutaknál több száz méteres sorokban várakoztak. Megdöbbentő volt az is, hogy amikor kollégáim egyenruháját meglátták, odaléptek hozzájuk és szóltak, hogy álljanak a sor elejére, hisz ők segíteni mennek, sietős az útjuk. Természetes, hogy nem egyszerű azok helyzete, akik az evakuációs központokban élnek, akik mindent (sokszor nem egy hozzátartozót is) elveszítettek pár perc alatt. Az ő számukra sokat jelentett, hogy segítséget kaptak, hogy a világ túlsó pontján is vannak, akik gondolnak rájuk.”

Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!