A Watsut az 1980-as évek elején Harold Dull fejlesztette ki, aki Japánban végzett tanulmányai után, a kaliforniai Harbin Hot Springsbe érkezve zen shiatsut kezdett tanítani. Azt találta, hogy a zen shiatsuban alkalmazott nyújtások, melyek a meridiánok körüli energiablokkokat hivatottak feloldani, erősebb és mélyebb hatást voltak képesek elérni, ha meleg vízben végezték azokat. Mivel a vízben a teljes test ringatózik és mozog a kar vagy a láb nyújtásával egyidejűleg, a Watsu lecsökkenti azt az ellenállást, amely akkor tapasztalható, ha az adott karral vagy a lábbal külön dolgoznak. A test fájdalom nélkül túl tudja lépni azokat a korlátokat, amelyek a félelem miatt máskülönben fennállnának. Sokan úgy jönnek ki a medencéből, hogy azt mondják, életükben nem lazultak még el ennyire. A Watsu stresszoldó hatása legendás. A kliensek és a terapeuták beszámolói, valamint kutatások is igazolták, hogy a Watsu csökkenti a szorongást, javítja az alvást és az emésztést, erősíti az immunrendszert, serkenti a simaizomzat (belső szervek) működését, miközben ellazítja a vázizomzatot, csökkenti a görcsösséget, növeli az ízületek mozgástartományát, és számos egyéb pozitív élettani hatása is van a test valamennyi szervrendszerére. A magasan képzett Watsu gyógyterapeuták sikerrel alkalmazzák rehabilitációs programok részeként is, mind testi, mind lelki természetű problémáknál, mint például agyvérzés vagy agysérülés után, ízületi gyulladás, krónikus fájdalom vagy poszttraumás stressz esetén. Watsu kezelés közben az érzelmek széles skálája törhet a felszínre, melyeket a kliens a folyamatos áramlás részeként oldhat fel és engedhet el magából. Ez a folyamat mintegy újraprogramozza őt arra, hogy a vízen kívüli élettel immár kiegyensúlyozottabban és rugalmasabban nézzen szembe. A Watsu tehát lényünk minden szintjének a szabadság új lehetőségeit mutatja meg.

A Watsu nem próbál az emberre semmilyen célzott hatást gyakorolni, hanem teljes odafigyeléssel és jelenléttel segíti a kliens saját öngyógyító folyamatait. A biztonságot nyújtó karok ölelésében átélt lebegés során magától kialakul egy mély bizalmi kapcsolat a Watsut adó és a Watsut kapó személy között, amelytől ez a jelenlét különös hangsúlyt és többleterőt kap. Vannak, akik még sosem tapasztalták meg azt, hogy valaki ilyen módon legyen együtt velük: egy olyan kapcsolatban, amelyben intimitás és teljes elfogadás van jelen, mégis hiányzik belőle minden elvárás, függőség vagy érzelmi szükséglet. A Watsu gyakorlói nem próbálják klienseiket irányítani, csupán megtartják és ellebegtetik őket oda, ahová saját belső áramlásuk viszi őket. A Watsu gyógyító munkáját nem terapeuta, hanem a víz végzi, amelyben a kliens új lehetőségeket és teret kap arra, hogy ismét felvegye a kapcsolatot önvalójával, s e visszakapcsolódásból töltekezve testi-lelki egészsége is újjászülethessen.