A könyvipar lassan, de biztosan haldoklik. A fiatalok egyre kevesebbet olvasnak, inkább számítógépeznek, tévéznek. Hiába egyre szélesebb a könyvek választéka, hiába írnak jobbnál jobb könyveket, csökken az érdeklődés. Slágerműfajok még megélnek, receptkönyvek, sztárok másokkal megíratott önéletrajzai, romantikus regények. Hogyan lehet és kell-e egyáltalán visszacsábítani az embereket a könyvekhez?

A probléma a gyermekkorban kezdődik. Ha a szülő nem olvas a gyerekével verses, mondókás könyveket, meséket, ha a gyermek nem szokja meg a könyvet, nem alakul ki benne az érdeklődés, már nagy hátránnyal indul neki az iskolás kornak. Ahol újabb buktatók várnak rá. A kötelező olvasmányok túlnyomórészt korhoz, szellemi fejlettséghez nem illeszkednek. Ha a szülők nem figyelnek rá, a gyerekben hamar elnyomják az olvasás iránti érdeklődést a rengeteg ráerőszakolt unalmas, száraz, számára érthetetlen könyvvel. Mit tehet a szülő? Adjunk gyerekünknek korban hozzá illő, érdeklődési köréhez kapcsolódó könyvet. Bíztassuk az olvasásra, de hagyjuk, hogy a saját tempójában tegye. Reménykedjünk, hogy magától megszereti. A felnőttkorba érve számtalan dologgal kell foglalkozni, szabadidő alig van, igyekszünk azt minél hasznosabban eltölteni. Kinek is jut ideje leülni a kanapéra egy bögre meleg teával, betakarózni és belefeledkezni egy könyvbe? Sajnos, egyre kevesebbeknek. Elolvassuk a híreket, vagy megnézzük a híradó vértől és szilikon keblektől tocsogó épp aktuális kiadását.

A könyvek pedig, ha vannak egyáltalán a lakásunkban, csöndesen porosodnak a polcokon.

A rohanó világban elfeledkeztünk róla, milyen érzés jókat nevetni, sírni, neadjisten elgondolkozni olvasás közben. Egy jó könyv átjáró egy másik világba, ahonnan okosabban, vagy érzelmileg feltöltődve térünk vissza a hétköznapokba. A belőle írt filmben is szinte minden benne van, ami a cselekmények láncolata szempontjából fontos, de semmit sem bíz a fantáziánkra, nem mozgatja meg úgy a gondolatainkat, mint az írott szó.

Ráadásul számtalan olyan író, alkotás van, akit, amit lehetetlen megfilmesíteni. Olyan írók, akik írásaik igazi varázsát a fantasztikus narrációnak, a helyzetleírásoknak köszönhetik. Azt lehetetlen eljátszani, filmre vinni. A könyvek olyan értékeket képviselnek, amit lehetetlen más formátumban utánozni.

Mindenkinek időt kellene szakítani olvasásra, hogy újra felfedezze azt a varázslatos világot, amit a saját képzelete teremt az olvasott szavak nyomán. Hatalmas csalódás, amikor egy könyvből filmet készítenek és a főszereplő abszolút más, mint amilyennek elképzeltük a könyv alapján. Csalódás, amikor a film másként végződik, mint a könyv, mert a rendező, forgatókönyvíró másként gondolja. A film jó, a film nagyszerű, de a könyv partnereként, vetélytársaként, nem a helyettesítőjeként. Eltompítanak minket az autós üldözésekkel, a látványos robbanásokkal, a mély dekoltázsokkal és a szteroidokkal felduzzasztott férfitestek látványával. Maga a színész arca eldöntheti, kedveljük a szereplőt, vagy nem. A könyv választási lehetőséget ad. Ott mindenkit a tettei szerint ítélhetünk meg, nem az arca után.

Olvassunk bármit, amihez kedvünk van, amit szeretünk és érdekel minket. Olvassunk bárhol, buszon, metrón, a szabadban. Olvassunk bármikor, reggel, este, ebédidőben – kivéve, ha másokkal ebédelünk együtt, ők esetleg zokon veszik ezt. Mert olvasni jó.

Kapcsolódó fórum:

$$f469$$