A homeopátia – hasonlót a hasonlóval – alapelveit Samuel Hahnemann (1755-1843) német orvos fektette le. Nevéhez fűződik, a homeopátia megalkotása is, aki a maláriát gyógyítva figyelte meg, hogy a kinin az egészséges embereken ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint amit a malária.

A homeopátiát sokan a népi gyógyászat és a placebo (hatóanyagmentes gyógyszer) kereszteződésének tartják. Magyarországon ezt a gyógyítási formát 1948-tól 1990-ig nemkívánatos tevékenységnek nyilvánították, de mára egyre nagyobb teret nyer a kemikáliákon alapuló gyógyszerekkel szemben.

A homeopátiával kezelt betegnél a gyógyítás az egész embert veszi figyelembe, így nem fordulhat elő, hogy egyik betegségből meggyógyul, de a gyógyszer mellékhatásaként tönkremegy a gyomra. Ha egy gyógyszernek van mellékhatása, akkor biztosra vehető, hogy az is hatni fog szervezetünkre kisebb-nagyobb mértékben! Olyan nincs, hogy egy gyógyászati hatóanyagnak csak az egyik komponense érvényesül. Talán ez a felismerés fordította az emberek többségét a homeopátiás kezelés felé, ahol nincs mellékhatás, nem mérgezik feleslegesen a szervezetet. A homeopátiai kezelést mindenkinél és minden körülmények között lehet alkalmazni. Persze csodák nincsenek, egy leromlott, legyöngült szervezetet nem lehet vele meggyógyítani.

A homeopátiás szerek (víz, alkohol, tejcukor) természetes alapanyagokból (növényi, állati, ásványi alapanyagokból készülhet. Gyógyszergyárban állítják elő, gyógyszerkönyvi előírások szigorú betartásával, hígítással és rázással (dinamizálással). (A homeopátiás gyógyszer címkéjén feltüntetik a hígítási arányt, és a dinamizálás számát.)

A D betű a hígítási arányt mutatja, ahol 1:10-es a hígítás, a  C betű: 1:100 arányú hígítást jelenti, míg a szám, hogy hányszor dinamizálták. Pl. egy C6 jel azt jelenti, hogy hatszor hígítottak 1:100-os arányban.

- Szűcs Ágnes -