Az ezer beteg többsége tökéletesen táplálható az objektív és szubjektív tápanyagszükségletének megfelelően akkor, ha megfelelő egyszerűsítéssel kialakított diéták állnak rendelkezésre. Ezeknek a diétáknak az együttesét nevezzük diétás rendszernek.

Az egyes sémák többféle betegség, kóros állapot kezelésére alkalmasak, ha kellő megfontolás után választották ki és építették be a diétás rendszerbe. Ez azt jelentheti, hogy mintegy 10-15 fajta diétával megoldható a kórházi betegek 80-90 %-ának ellátása.

A legtökéletesebb rendszer esetén is marad mindig néhány olyan beteg, akinek a diétája semmiféle körülhatárolt formába nem illeszthető be – ilyenkor a kezelő orvosnak, dietetikusnak külön rendelés formájában, egyéni diétával kellene megoldani a beteg dietoterápiáját.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a diétás rendszer akkor jó, ha különálló csoportba sorolhatjuk azokat a diétákat, amelyek naponta nagy mennyiségben kerülnek felhasználásra és külön csoportba azokat, amelyek ritkábban, esetleg évente csak néhány alkalommal, és akkor is kisebb mennyiségben fordulnak elő.

Így kialakítható olyan rendszer, amelyben ugyan valamennyi diéta – amelyet a táplálkozás tudomány éppen aktuálisnak és szükségesnek tart – megtalálható, de a diéták egy része a mindennapos gyakorlat számára szól, más része csak a teljesség kedvéért szerepel a sémák között.

A diétásrendszer felsorolása eltér a szokásostól, nem a betegség után nevezi el a diétákat, mint például szíves, epe, vagy cukorbeteg –, hanem összetételére, jellemzőtápanyag-módosítására, illetve az ételkészítési eljárásokra utal, úgymint zsírszegény, rostszegény, pépes, stb. Néhány kivétel azonban mégis van, pl. a diabetes étrendje, Giordano-Giovanetti típusú diéta, stb.

E diéták esetében olyan hosszadalmas lenne a jellemző tényezők megfogalmazása, hogy nem alkalmas címadásra. Vegyük például a Giordano-Giovanetti típusú diétát: fehérjeszegény, amely a minimálisan szükséges esszenciális aminosavakat tartalmazza, egyúttal bőséges kalóriát tartalmaz, és Nátrium-szegény.

Felmerült annak a lehetősége, hogy az elnevezések valamennyi esetben igazodjanak ahhoz, a betegséghez, amelynek a kezelésére használni kívánjuk, azonban a jelenleg használatos elnevezések távolról sem fednek olyan konkrét, meghatározott összetételt, mint a példaként felhozott G-G diéta.

Ha csak egy kórházon belül vizsgáljuk meg, hogy mit értünk például azon, hogy „szíves étrend”, akkor jó esetben az alábbi lehetőségeket kapjuk:

Na-szegény, Zsírszegény, Esszenciális zsírsavakban viszonylag gazdag, Kalóriaszegény, Cukorszegény, Kálium és Magnézium dús.

A diétás rendszer kialakításánál tehát fontos a legkevésbé félreérthető nevek bevezetése, amelyek mögött mindig konkrét, mindenki által elfogadott összetétel, ételkészítési eljárás, vagy más mennyiségi, illetve minőségi jellemző áll. Csak így válik lehetővé a rendszer egységessége, amikor a kórházban mindenki azonos diétára gondol, egy-egy diéta elnevezés hallatára.