Felnőttkorban az elhanyagolt, lyukas, szuvas és számos betegséggel rendelkező fogazat megléte egészen a gyermekkorra vezethető vissza, hiszen sok szülő elhanyagolja gyermekénél mind a fogmosást, mind a rendszeres szűrővizsgálatot. A szülők úgy gondolják, hogy a tejfogakat nem kell mosni naponta, hiszen úgyis kicserélődnek a gyerek kisiskolás korára. Mindez egy hatalmas tévhit, hiszen ha nem szoktatjuk rá gyermekünket a napi 2 alapos fogmosásra – már 2-3 éves korától –, akkor később nem válik természetessé ez a folyamat, és ezt a maradandó fogak fogják megsínyleni. A fogorvosok azt javasolják, hogy az első fogacskákat is tisztítsák a szülők gyógyszertárban kapható kis fogkefével – mely puha és kíméletes –, amit az ujjunkra felhúzva könnyedén használhatunk, feltéve ha a baba nem tiltakozik erősen ellene.

Tehát a tejfogak 2-2,5 éves korra mind kibújnak, és már 6 évesen elkezdődik a „fogváltás”, mely 12-13 éves korra teljesen befejeződik. A tejfog a gyökere felszívódása miatt lazul meg, majd hullik ki, melyet persze az alatta felszínre törő maradandó fog is elősegít. Normál esetben egy felnőttnek élete folyamán 52 foga volt/van, vagyis ha utánaszámolunk, akkor ez a szám úgy jön ki, hogy 20 tej és 32 maradandó. Ha szeretnénk, hogy gyermekünk összes foga megfelelően ápolt és ép legyen, akkor nem maradhat el a helyes fogmosás folyamata sem, melyet pár egyszerű lépésben megtanítathatunk neki. Először vegyünk vidám, színes és puha sörtéjű fogkefét, valamint ízesített fogkrémet, hiszen a kicsik nem szeretik a csípős ízeket. A lényeg, hogy nátrium-fluorid tartalmú legyen a paszta, mely az ép fogakhoz elengedhetetlen. Mutassuk meg neki, hogyan kell kezében kényelmesen fogni a kefét, rányomni a pasztát és készítsünk ki egy pohár vizet. Első alkalommal akár mi is megmoshatjuk fogacskáit, közben elmagyarázva neki, hogy óvatosan és alaposan kell neki is majd egyedül ezt a folyamatot elvégeznie. Rá kell szoktatni arra is, hogy fogainak ne csak a külső, hanem a belső felszínét is alaposan tisztítsa meg, és mindegyik részre ugyanannyi időt szánjon. Körkörös mozdulatokat végezzen mindenhol, kivéve a zápfogaknál, ahol sikálót kell, bár sokan így mossák helytelenül az összes fogukat. Esetleg számolhat is közben, vagyis minden szakaszon tízszer haladjon végig. A fogmosás végén vízzel öblítse ki a habot, és ügyeljünk arra, hogy mozgassa meg a vizet a szájában, ne csak bevegye és kiköpje azonnal.

Végül néhány tipp, hogy gyermekünk pozitívan álljon a „fogas kérdéshez”: A fogászati vizsgálat előtt beszélgessünk sokat a gyerekkel arról, hogy mennyire fontos a helyes szájápolás, nem kell félni a doktor nénitől – aki nem bántani akar –, és ha eddig megfelelően mosta fogait, akkor nincs is ok aggodalomra. A legjobb példa azzal mutatható, ha közösen mosunk fogat a gyerekkel, így utánozni fog minket, és később már önszántából veszi kézbe a fogkeféjét. Ne fenyegessük azzal, hogy az esetleges fogfájását csak magának köszönheti, és ne beszéljük bele, hogy egy fogászati vizsgálat csakis fájdalommal járhat. Ha megtanítjuk gyermekünknek a helyes szájápolást és ő megérti, hogy ez a napi pár perces folyamat mennyire fontos, akkor felnőtt korában nagy valószínűséggel nem kell órákon át a fogorvosi székben ülnie a fájdalmas fogproblémái miatt.