Amire igazán szüksége van gyermekeinknek:
Lehetőséget kell adni gyermekeinknek felelősségteljes és akár még kockázatos szituációkban való részvételre is, hogy tanuljanak. Például inkább ösztönözzük kamasz gyerekünket nyáron arra, hogy diákmunkával keresse meg zsebpénzét, mint hogy mi finanszírozzuk egész hetes balatoni buliját! (Mert tegyük hozzá, sok esetben ez a helyzet manapság.)
Azon szülőknek, akik tehetősebbek és bőven van mivel ellátni gyermekeiket, azt javasoljuk, hogy csak módjával és ésszel. Íme, néhány tanács, ami segít eligazodni abban, hogyan tanítsd meg gyermeked arra, hogy a gazdagság ellenére is megbecsülje azt, amije van, és hogyan hozd ki személyiségéből a legtöbbet:
1. Ne vegyél meg neki mindent, csak azt, amire tényleg szüksége van. Hadd vegye meg ő maga, ami kell neki; ehhez adhatsz egy kis zsebpénzt, vagy ha már idősebb, segíts neki munkát találni.
2. Ha valamilyen árucikkre nincs igazán szüksége (pl. valamilyen márkás ruhadarab, drága sportfelszerelés vagy valami műszaki termék), de nagyon meg akarja kapni, csak akkor vedd meg neki, ha nem felvágni szeretne ezzel. Ne feledd, ha efféle dolgokkal szeretné megvalósítani önmagát, könnyen elfelejtheti, hogy ki is valójában.
3. Teremts lehetőséget arra, hogy gyermekeid is hozzájárulhassanak valamivel a társadalomhoz. Sok olyan közösség van, ahol fiatalok szeretnének másoknak adni valamit magukból. Önkéntes szervezetek, jótékonysági rendezvények… tapasztalja meg a gyerek az élet árnyékosabb oldalát!
Neki csak ez az egy játéka van!
4. Próbáld megismertetni őket minél többféle emberrel. Tapasztalatra van szükségük ahhoz, hogy beilleszkedjenek, és tisztában legyenek azzal, hogy amit ők zsebpénznek tekintenek, azért mások keményen megdolgoznak!
5. Szánj gyermekeidre több időt, mint a laptopodra. Ha szeretethiányuk van, a gyerekek sokkal inkább vágynak a szülői figyelemre, gondoskodásra, mint valami boltban kapható dologra.
Minden múlandó, és amit valaha birtokoltunk, előbb-utóbb elvesztjük, kivéve azokat az érzelmi megvalósításokat, melyek során elértünk valamit. Bármit is valósítunk meg vagy nyerünk el, az már felelősséget feltételez az emberben. Az pedig csakis a kockázat- és felelősségvállalás tapasztalata során érhető el, hogy gyermekeink azt érezzék, hogy tartoznak valahova, hogy megbízhatóak, tisztelik őket és képesek elérni céljaikat. A sors fintora, hogy újabb és újabb kockázatokat kell vállalni nekik ahhoz, hogy megtanulják, hogyan legyenek sikeresek.
