Az anya rémálmainak egyike, hogy serdülő lányával olyan dolgok történnek, amelyre nincs még felkészülve testileg és lelkileg. A változás kora átformálja a tinit kívülről, belülről, szép lassan az érettség útjára lép, és önállósulni szeretne. Pedig még nagyon is függ a szülőktől, és tapasztalat híján nem rendelkezik minden kérdésre megfelelő válasszal. Így nem tudhatja biztosan, helyes-e amit tesz.

A szexualitás megjelenése a fiatal lány életében igen sok kérdést vet fel az anya részéről is. Kérdéses, hogy elegendő információt adott-e a témával kapcsolatban, hogy jobban befolyásolta-e lányát, mint az őt körülvevő korcsoporthoz tartozók, vagy hogy a fiatal érett-e már kellőképpen a szeretkezésre? Ezekre a kérdésekre persze az illetékestől, azaz a lányától várná a választ, de mi történik akkor, ha a válaszok nem jönnek maguktól? Rá kell-e kérdezni, vagy hagyni kell, hadd nyíljon meg magától?

A kamaszkor lélektanilag igen kritikus szakasza a fejlődésnek. Idegrendszeri, hormonális és pszichológiai változások zajlanak le, és borítják fel az addig nyugodt életet. A felnőtté váló test még nem elegendő, lélekben is fel kell nőni a fiatalnak. Az átalakulás megrémisztheti a szülőt, aki hirtelen nem is tudja, hova kapjon, minél többet szeretne tudni gyermekéről és annak élményeiről. A fiatal pedig elzárkózhat, hiszen érzelmileg már önálló akar lenni, nem szeretne mindent elmondani a szülőknek. A jó anya-lánya kapcsolatot korán el kell kezdeni kialakítani. Az a szülő, akinek kisgyermekkorban nem sikerült megfelelő bizalmi kapcsolatot kialakítania gyermekével, bizony nehéz helyzetben lesz.

A serdülőkori érzelmi hullámzások idejében rengeteg időre, törődésre és biztatásra van szüksége a fiatalnak akkor is, ha legtöbbször makacsul ellenáll mindenféle kérdezősködésnek. A sok törődés meghozza a gyümölcsét, de figyelni kell arra, hogy ne tiltással kerüljön szembe minden alkalommal, hanem hogy érezze, van kihez fordulnia. Abban reménykedni, hogy majd csupán a házasság napján veszíti el a szüzességét, vagy a nagy Őnek tartogatja magát, igen naiv elgondolás lenne. A megelőzés fontosabb és sokkalta hasznosabb, mint a már meglévő probléma helyrehozása.

A nővé alakuláskor az első példa az anya, hisz a folyamatos fejlődés közben ő az, aki alapmodellként szolgál. A kiskori kapcsolatuk meghatározó lesz a későbbiekben, és ha a neveltetés nem folyt megfelelően, akkor a tinivé váló kislány nem fogja beavatni anyját szexuális életének megkezdésébe, illetve ha megtörtént, azt is titkolni fogja. Meghitt beszélgetések nélkül nem lehet kölcsönösen nyitott, őszinte kapcsolatot létrehozni. Ezek a beszélgetések alapozzák meg, hogy mit tart fontosnak majd a tini, milyen értékrend alakul ki benne. Az anya tanácsai megalapozhatják a fiatal lány viselkedését, irányt mutatnak neki. De ha a jó kapcsolat hiányzik, akkor a beszélgetések és a felvilágosítás is, és hamarabb olyan dolgok felé sodródhat a fiatal, amibe belekezd ugyan, de következményeire még nincs felkészülve. A szexualitás témájában az anyának kell lennie a legőszintébb, legjobb forrásnak. Sokat veszíthet a szülő és a felnövőben lévő kamasz is, ha a felvilágosítás az iskolára, a barátokra marad, és a helyes értékrend emiatt felborul.

Ha a kapcsolat elég szoros az anya és lánya között ahhoz, hogy megbeszéljék a dolgokat, akkor engedni kell, hogy elmondjon a fiatal mindent, mit tapasztalt, milyen élményekkel gazdagodott, és ha kíváncsi valamire, akkor az anyának ki kell elégíteni azt. Sosem szabad nyíltan bírálni vagy leszidni, csupán észrevételt hozzáfűzni. Elmondani, mi lehetett a probléma, vagy éppen együtt örülni, ha úgy érezte, minden rendben ment. A szülő és a gyermeke közti kapcsolat egyik legbensőségesebb példája ez, és megléte azt sugallja: minden rendben megy, helyes úton haladok.